- Valamivel több, mint három éve hozta létre az Újságmúzeum közösségi oldalát. Mára egy komoly projekté vált, hiszen a Facebook-oldal mellett, amit majd százhatvanezren követnek, megszületett az ujsagmuzeum.hu portál, valamint már a harmadik kötet jelent meg nemrég az Újságmúzeum anyagai alapján. Gondolta, hogy ez lesz egy konyhai kisszéken írt közösségi oldalból?

- Amikor létrehoztam a Facebookon ezt az oldalt, az volt a célom, hogy amikor este, a kisgyermekeim lefektetését követõen egy kicsit visszavonuljak, akkor nekem is legyen egy olyan kis szigetem, ahol csak és kizárólag magam lehetek. Éjjel kettõig, egy erõs fekete mellett kezdtem el írni a napi egy posztomat, és azóta már az életem szerves részévé vált mindez. Amióta elkezdtem, mindössze a tavalyi karácsony és újév közötti idõszakban szabadságoltam magam. De, hogy ne kerüljem meg a választ, nem, eszembe sem jutott. Nem gondoltam volna, hogy idáig jutok el.

- Lassan a szenvedélybõl üzleti vállalkozás lesz…

- Higgye el, szenvedélybõl csinálom, számomra ez egy misszió. Nagy álmom, hogy valamikor legyen majd Magyarországon egy igazi Újságmúzeum, a washingtoni Hírmúzeum mintájára, ahol a magyar sajtó valamennyi ágazatának története be lenne mutatva, és ahol a fiatalok, az utánpótlás oktatásának egy kis szelete zajlana. Pontosan tudom, hogy ennek létrehozása nem az én szintem, ám, nevezzük jószolgálati tevékenységnek, amit csinálok, azzal, amit eddig sikerült elérnem, talán rávilágítottam arra, van ilyenre igény. Nagyon örülök annak, ahova eljutottam, de még mindig nem az lebeg elsõsorban a szemem elõtt, hogy ebbõl üzlet legyen.

Az Újságmúzeum olvasóinak többsége hölgy, így Sal Endrének ezt figyelembevéve kell kialakítania a cikkek tartalmát    Fotó: 10perc.hu

- Hány lábon is áll ez a nem üzlet?

- Jelenleg már öt. Ugye van az alap, a közösségi oldal, az erre épülõ weboldal, az instagram-oldal, az immár három kötetbõl álló könyvsorozat, illetve a tényleg gyermekcipõben járó YouTube-csatorna. Megalapítottam az Újságmúzeum Kft.-t, ami a céges hátteret adja mindehhez.

- És azért ne feledkezzünk meg a tavaly összerakott kiállításáról sem…

- Hát, igen, azt hiszem, talán erre vagyok a legbüszkébb. Tavaly március 15-én megnyílt Pécelen az Újságmúzeum kiállítás a Ráday Kastély területén található Márványistállóban. Külön érdekessége volt a tárlatnak, hogy hétvégente 15 és 16 órától én voltam a házigazda, és személyesen mutattam be a 180 korabeli címlapból álló kiállítást.

- Mikor jött rá arra, hogy az emberek vevõk a szenvedélyére?

- Amikor elhatároztam magam, hogy létrehozom az álmaim felé vezetõ út elsõ lépcsõfokait, akkor felmértem, vajon milyen igényei lehetnek az olvasóknak. Elkezdtem magukról az újságokról, korabeli hírlapokról, magazinokról írni, de hamar rájöttem, sokkal több embert érdekel az, hogy az adott újságok kikrõl, mikrõl írtak. Sosem feledem, az elsõ poszt a háborúellenes, cenzúrázott Népszava 1915. május 1-re kiadott számáról szólt, melyet annyira cenzúráztak, hogy végül üresen jelent meg. A posztokat átlagban 6-700 ezer ember olvassa, és amikor a presszógép magyar származású feltalálójáról, Illy Ferencrõl írt posztom átlépte a milliós határt, tudtam, megérkeztem. Volt olyan, amikor 1,6 millióan olvasták a posztjaimat, azt hiszem a konyhamanufaktúrában létrehozott munkáim eredményével elégedett lehetek.

Jelenleg már öt lábon álló vállalkozás lett a szenvedélybõl indított közösségi oldalból - mindezt jórészt egymaga érte el az alapító-mindenes Sal Endre     Fotó: 10perc.hu

- Nem félt attól, hogy a Facebook majd elviszi rossz irányba a kezdeményezését? Hogy a sok arc és név nélküli kommentelõ majd tönkreteszi a munkáját?

- Nagyon jó azt látni, hogy a Facebook nemcsak magamutogatásra jó, hanem értékek átadására is remek. Azt hiszem az a helyes kifejezés, hogy szeretetözönt tapasztalok a követõimtõl. A múltkor kitettem két kis szösszenetet Mikulás napján, és rengeteg olvasói történet tette teljessé. Megható volt olvasni a sok-sok gyermekkori sztorit. De ugyanezt tapasztalom akkor, amikor megírok egy-egy színészéletrajzot. A követõk teszik teljessé ezeket a posztokat a maguk öt-tíz másodperces személyes élményeikkel.

- Nem lehet könnyû tartani az állandó kapcsolatot az olvasókkal, hiszen manapság az már nem elég megtartani a követõit, hogy kirak napi két posztot.

- Arra nagyon figyelek, hogy az oldal interaktív legyen, minden hozzászólásra reagálok, érezzék a követõim, kedvelõim, hogy valamennyien fontosak a számomra. Nem tagadom, vannak olyanok is, akik remek ötleteket adnak, kikrõl lehetne, kellene írnom, és ezeket igyekszem megfogadni.

- A rengeteg poszttól nem lehetett nehéz eljutni oda, hogy mindezek a cikkek egy könyvben is megjelenjenek. Sõt, ma már háromkötetes szerzõ. Mi adta meg a végsõ lökést ahhoz, hogy évente egy könyve jelenjen meg?

- Mindig is féltem a könyvírástól, de a kommentelõk annyit bíztattak, hogy két évvel ezelõtt õsszel gondoltam egy merészet, és magánkiadásban megjelentettem négy kötetes csomagban az addig megjelent cikkeimet. Nem titok, megrendelés után nyomtattam, és egy darab sem maradt a nyakamon. Ez már a sokadik visszajelzésem volt arra, hogy a kis küldetésemnek igenis van értelme. Megkerestem a Librit, és ma már tényleg a harmadik kötet is megjelent. Tavaly karácsony elõtt kiadott könyvben olyan magyarokkal találkozhattak az olvasók, akik ugyan világhírûek lettek, de itthon alig ismerik õket. A nemrég megjelent Mi, magyarok a századelõn kötetben ötvenegy olyan izgalmas, elfeledett történetet dolgoztam fel, amelyen keresztül képet kapunk arról, milyen világban éltek felmenõink a XX. század elején. Kiderül belõle, ki is volt a magyar Rómeó és Júlia, vagy milyen szenzációs lélekvándorlás tartotta lázban a 30-as években a magyarokat. Nem titok, tervezem már a negyedik könyvet is.

Régi sportújságíróként azért sportos témákat is megoszt az Újságmúzeum közösségi oldalán      Fotó: 10perc.hu

- Egykori sportújságíróként aránylag kevés sportos témát dolgoz fel. Mi ennek az oka?

- A naponta jövõ visszajelzésekbõl rájöttem, hogy inkább hölgyek olvassák az Újságmúzeum cikket. Mivel a sport õket nem nagyon köti le, így a témaválasztásomat elsõsorban ez határozza meg.

- Annak idején éjjel írta a cikkeket, hogy másnap reggelre ott legyen a friss, ropogós olvasnivaló az oldalán. Mostanra változott ez a szokása?

- Noha a nap két cikk megírása a figyelem fenntartása miatt szükséges, a késõ esti munkán nem változtattam. Most is éjjel dolgozom a legtöbbet, ugyanis két kisgyermekem életében így mindig jelen tudok lenni.

- És a család többi tagja?

- A feleségem mindig is biztosította számomra a nyugodt hátteret, ami nélkül nem mûködne semmi. Ám mára szinte a jobbkezem lett, hiszen nemcsak a weblap grafikája fûzõdik a nevéhez, de a pr és marketing, valamint az adminisztrációs feladatok közül is egyre több az õ vállát nyomja. Nagyfiam, a 18 éves Bálint is részt vesz a munkában, õ kezeli az Instagram-oldalt, valamint õ vágja a kisfilmeket a YouTube-ra. Nagyon érdekli ez a világ, örülök, hogy sikerült felkeltenem benne is az érdeklõdõ fiatalt.