- Soha jobbkor nem jöhetett volna az a bejelentés, miszerint legalább 26 milliárd forint többletforráshoz jutnak a fogorvosi ellátást vállalkozói formában végzõ szakemberek idén. Lesz mire fordítani ezt az összeget?

- Azért ezt a dolgot bontsuk ketté. Nagyon rendben van az, hogy a kormány fontosnak tartja, miszerint ne csak az alkalmazottként foglalkoztatottak bére emelkedjen, hanem azok a fogorvosok és szakdolgozóik is bértámogatásban részesüljenek, akik vállalkozási formában végzik munkájukat. Azonban azt tudni kell, hogy elsõsorban ez azoknak szól, akik csatlakoznak a háziorvosokéhoz hasonló úgynevezett praxisközösséghez, hiszen a támogatás a csatlakozás és a gyakorlati idõ függvényében illeti meg a fogorvosokat. Ráadásul akárcsak a háziorvosoknál, a mi esetünkben is ugyanazok az elvek érvényesülnek majd, hiszen az emelt szintû praxisközösséget vállalók száz százalékos, az alap formát választók nyolcvan százalékos többletforráshoz jutnak. Ha nem veszel részt praxisközösségben, akkor pedig harminc százalékos finanszírozást kaphatnak. Másodsorban ez a lehetõség is az állami szférában dolgozókat érinti, a magánpraxisban dolgozóknak inkább pályázati lehetõségeket biztosít.

- Azért ennek a lehetõsége is jóval több annál, mintha semmi sem lenne…

- Ez igaz, de például gondoljon abba bele, hogy a magánfogászatok a törvényben elõírtak alapján alanyi adómentesek, azaz nem tartoznak az általános forgalmi adókörbe, így nem is igényelhetünk vissza áfát, a bruttó bekerülési árak után. Ez azért huszonhét százalékos árnövekedést jelent.

- Vélhetõen nem ez lehet a legnagyobb problémájuk. Milyen érzés nap, mint nap úgy munkába menni, hogy pontosan tudják, hogy talán az Önök rendelõjébe lépnek be a legnagyobb félelemmel az emberek?

- Mondhatom a kollégáim nevében is, hogy ezt az érzést már régen megszoktuk. Sõt, én egész életemben napi szinten találkoztam ezzel, hiszen a szüleim is fogorvosok, így akarva-akaratlanul is hazahozták a munkájuk e részét is, így már gyermekként tudtam, mirõl szól mindez. Ugyanakkor szinte természetes volt, hogy a nyomdokaikba lépek, holott gyermekként én is ugyanúgy féltem a fogorvostól, mint a többiek, maximum annyi elõnyöm volt a hátteremnek hála, hogy pontosan tudtam, mi vár rám abban a bizonyos székben. Ugyanakkor azt is láttam, sõt, el is lestem azt, hogy õk ketten miként kezelték egyszerre fogorvosként és pszichológusként a pácienseiket.

De persze mindenki más és más, ahogy beül a székbe. Van, aki hamar feloldódik, de vannak olyanok is, akikkel jóval többet kell foglalkozni ahhoz, hogy elengedje magát     Fotó: 10perc.hu

- De nem nehéz azt feldolgozni, hogy miközben segít az embereken, egyszerûen rettegnek Öntõl?

- Tizenöt esztendeje diplomáztam, így ezt már megszoktam, bevallom, szinte már fel sem tûnik. Állítom, ha annak idején a kommunista rendszer fogászati mûködése más lett volna, például a gyerekeket nem ijesztik el az akkoriban évente kötelezõ iskolai fogászattól, akkor most nem ez lenne a kezelések utóhatása. De persze mindenki más és más, ahogy beül a székbe. Van, aki hamar feloldódik, de vannak olyanok is, akikkel jóval többet kell foglalkozni ahhoz, hogy elengedje magát, és elkezdhessük a kezelést. Ugyanis mi nem betegséget gyógyítunk, hanem pácienseket kezelünk, nagyon sokszor a lelkivilágukkal együtt. De mint már mondtam, nálunk a szakmai résszel együtt jár a pszichológiai is.

- Említette, hogy az elsõ negatív élményeket mindenki gyermekként szerzi, ami aztán megalapozza a késõbbi félelmet. Miként lehetne elkerülni azt a bizonyos elsõ negatív élményt?

- A szülõknek mindig elmondjuk, hogy amikor jönnek hozzánk, hozzák el a gyerekeiket már akkor, amikor még a tejfogaikkal küzdenek. Ilyenkor az a lényeg, lássák, milyen egy fogászat, barátkozzanak a közeggel. Beültetjük ilyenkor a székbe õket, liftezünk velük, megmutatjuk az eszközeinket, majd a végén a szájukba is belenézünk. Nagyon fontos, hogy az elsõ impulzus, ami a fogászattal kapcsolatban éri õket, ne párosuljon fájdalommal, kellemetlen érzéssel. Ha utóbbi jön be, akkor bizony az marad meg a gyermekben, hogy itt fájdalmat okoztak, bántottak engem, így kialakul benne egy védekezõ mechanizmus a fogászattal szemben. És belõlük lesznek aztán a félõ, az utolsó pillanatig a fogorvost elkerülõ felnõttek.

Mi nem betegséget gyógyítunk, hanem pácienseket kezelünk     Fotó: 10perc.hu 

- Azért a tavalyi évben már nemcsak a rettegõ betegek lelkével kellett szembenézniük, hanem egy eddig ismeretlen járványhelyzettel is. Miként sikerül átvészelniük mindezt?

- Tavaly, az elsõ hullám idején a kormány jogszabályban írta elõ, hogy kizárólag a sürgõsségi eseteket lehet ellátni, azaz csak tályogos, felduzzadt arcú, vérzõ pácienseknek biztosíthattunk kezelést. Miután ez elsõsorban az állami fogászatokat célozta meg, így a magánpraxisok sora leálltak, mert egyszerûen nem voltunk egy ilyen járványra felkészülve. Egyszerûen kifogytunk a védõfelszerelésekbõl, a fertõtlenítõ szerekbõl és a maszkokból, és a kezdeti pánik miatt ezek el is tûntek a piacról. Május végére, június elejére egyrészt feloldották a már említett rendeletet, azaz már nemcsak sürgõsségi eseteket lehetett ellátni, másrészt addigra sikerült mindent beszerezni, ami a védelemhez kellett. Újra elindulhattak a magánfogászatok is, ám jóval kevesebb embert tudtak fogadni, mint mondjuk 2019-ben, ugyanis megnövekedett a két páciens közti idõ a fertõtlenítés és az elõírt elõkészületek miatt.

- Miként fogadták az emberek ezeket a változásokat?

- Végül is alkalmazkodtak ehhez, hiszen két réteg alakult ki. Az egyik részük úgy volt vele, van elég gondjuk, ha nincs sürgõs baj, nem fáj semmi, akkor nem megyek el a fogászatra a korábban megszokott kontrollokra. És voltak azok, akik viszont ugyanúgy jöttek egyrészt a kontrollra, másrészt a megszokott szépészeti vagy esztétikai beavatkozásokra, mint mondjuk a fogfehérítés, és errõl nem akartak lemondani.

- Mit tapasztal, mi a legtöbbször elõforduló panasz, amivel felkeresik az emberek?

- A legtöbb panasz manapság az elhanyagolt fogazatok miatt alakul ki, mert az emberek sokáig egyszerûen nem mernek eljönni a fogászatra. A fájdalomcsillapítókkal csak átmenetileg szüntethetõ meg a tünet egy-két nap alatt. Ugyanis alapigazság, hogyha egyszer fájt egy fog, az bizony újra fájni fog, csak idõ kérdése. Sajnos, az esetek többségében ilyenkor már nem marad más, mint a húzás. Pedig az idõben felfedezett probléma, kezelhetõ és menthetõ a fog. Ugyanakkor vannak olyanok, akik akkor is jönnek, ha a legkisebb panaszuk van, vagy egyáltalán nincs fájdalmuk.

- Mi lenne erre a helyzetre a megoldás?

- Szerintem a félévente-évente megtartandó szûrõvizsgálat lehet a megoldás.

- Mivel az emberek anyagi helyzete az elmúlt hónapokban meggyengült, így ha lenne, mondjuk évente két szûrés, nem biztos, hogy ki tudnák fizetni. A megterhelt állami szektor képes lenne egy ilyen szûréssel megbirkózni?

- A válaszom egyértelmû igen, hiszen korábban évente kétszer, szombatonként rendeztek szûrõvizsgálatokat, amelyek nagyon népszerûek voltak. Sokan keresték fel ezeket a lehetõségeket, nem ártana, ha újra általánossá válna ez a szûrõvizsgálat.

A legtöbb panasz manapság az elhanyagolt fogazatok miatt alakul ki     Fotó: 10perc.hu

- Mit tanácsol, mivel elõzhetjük meg a fogaink romlását?

- Naponta legalább kétszer, reggel és este alaposan mosson mindenki fogat. Figyelem, ha csak végig futunk a kefével a fogainkon, az bizony nem elégséges.

- Manapság már nincs reklámblokk fogpasztareklám nélkül. Egy fogorvos mennyire figyel ezekre?

- Semmi különös gond nincs ezzel, hiszen a gyártók el akarják adni a termékeiket, éppen ezért beletesznek minden olyan anyagot, amitõl sikert remélnek, persze minél drágábban. Ha én bemegyek egy boltba, felnyúlok a polcra, majd megveszem az elsõ olyan fogkrémet, ami a kezembe akad. Higgye el mindenki, nem a minél magasabb ár a meghatározó a fogkrémek esetében.

- Mit gondol, miért alakult ki az emberekben az a kép, hogy az SZTK-ban dolgozó fogorvossal szemben a magánpraxisban sokkal jobbak dolgoznak?

- Az állami rendelõkben nem ritka, hogy naponta negyven-negyvenöt pácienst el kell látni, ami annyit jelent, hogy a rendelési idõben egyszerûen nincs a fogorvosnak elég ideje egy-egy páciensre. Talán ezért alakulhatott ki az a nézet, hogy az állami szektorban dolgozók mogorvák, és nem tudnak kellõ figyelemmel foglalkozni a betegekkel. Ezzel szemben a magánpraxis esetében a páciensek idõre vannak berendelve, naponta maximum nyolc-tíz embert fogadunk, és ez biztosítja a kellõ idõt a kezelésre.

A magánpraxis esetében a páciensek idõre vannak berendelve, naponta maximum nyolc-tíz embert fogadunk    Fotó: 10perc.hu

- De mi van akkor, ha valaki az utolsó utáni pillanatban jelentkezik be a maga akkut problémájával?

- Ilyen esetekben is igyekszünk segíteni, azaz telefonos egyeztetést követõen megpróbáljuk fogadni õket. Sok esetben csak antibiotikumot vagy fájdalomcsillapítót kell adni az akut gond megszûntetésére, tüneti kezelésként ezt követõen beszéljük át, hogy milyen kezelésre lesz szükség.

- Miként alakítják ki az áraikat? Van valami alap ehhez, vagy mindenki annyiért húz fogat, amennyit kér érte?

- Semmilyen közös ajánlás nincs erre nézve, de az tény, hogy az elmúlt évek során azért kialakult egy tól-ig ártáblázat. Egyébként azonos településen mindenképpen figyelik egymást a fogorvosok, sõt, kommunikálunk is egymással errõl. Egy biztos, azoknak a magánpraxisoknak az árai magasabbak, amelyek kizárólag a külföldi páciensekre álltak rá.