- Hogyan jött az ötlet a saját kávéházra?

- A kávézó jött elõször, és a vendéglátás a csatolt része, vagyis egy régi kávéfüggõség csúcsosodott ki a saját kávézóban. Tehát röviden: inni szerettem volna egy kiváló kávét, így megalapítottam a Steamhouse Cafe-t!

- Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie?

- Két részre bontanám ezt: maga a projekt megtervezése és létrehozása egyszerû volt. Ami nehéz volt, az az egésznek a taktikai része, a megvalósítása. Például érdekes tapasztalatként éltem meg, hogy az elsõ héten nem tudtam lemenni a lépcsõn, úgy fájt a lábam a sok teendõ és járkálás miatt. Aztán megerõsödik az ember lelkileg, testileg, és bírja. Nekem olyan szerencsém volt, hogy rögtön az elején olyan kollégákat találtam, akik segítettek, és beindult a vállalkozás. 2016-ban úgy nézett ki, hogy a semmibõl találtam ki ezt az ötletet, majd egy álláshirdetést tettem ki a baristák csoportjában, és két napon belül önéletrajzok tucatjai érkeztek.

- Hogyan indult, mit lehet tudni a kezdetekrõl?

- Az elsõ pillanattól kezdve a kollégákkal csapatként mûködtünk együtt. Tehát nem úgy érezték, hogy a fõnök üvöltözik, és szétcsap mindenki között. Én is ugyanúgy beálltam dolgozni a pultba, ahol úgy kezeltek mint egy baristát.

Ott álltak ezzel a rengeteg elsõ osztályú alapanyaggal, amelynek az ára is nagyon magas volt, és így jött az ötlet a kapszula gyártásra   Fotó: Steamhouse Cafe

- Ki a célközönség?

- Két évvel ezelõtt egy igen forgalmas reggeliztetõ helyként is üzemeltünk, annyi vendégünk volt, hogy szombaton és vasárnap is nyitva tartottunk egész nap. A bevételeink 60-70%-a külföldiekbõl tevõdött össze, például a mellettünk lévõ szállodából is rengeteg vendég érkezett. Most viszont õk teljesen eltûntek, néhány turistát kivéve nyoma sincs annak, ami volt korábban. Jelenleg elsõsorban a magyar környékbeli törzsvendégek fogyasztanak nálunk rendszeresen. Õk tartottak el minket a bezárás alatt is, mert jöttek elviteles és szemes kávéért továbbá kapszulakért. Úgy szoktam fogalmazni, hogy egy kávézónak 250 méter sugarú kör a vadászterülete, tehát belõlük kell megélnie.

- Miért tartják mindig is fontosnak a minõségre törekvést?

- Teljes mértékben lényeges számunkra. Én úgy fogalmazok, hogy specialty kávézó vagyunk, ami azt jelenti, hogy magas minõségû nyersanyag, kiváló géppark, kiképzett-, hozzáértõ- és lelkes személyzet a hozzáállásunk alappillérei. Ha ez a három megvalósul, akkor színvonalas kávéházat lehet létrehozni. Két dologra vagyok nyûgös, amivel az összes kollégám tisztában van, amibe nem köthetnek bele a vendégek: az egyik a kávé, a másik pedig az pultosok jófejsége. A minõség még azt is fémjelzi a részünkrõl, hogy a nyitástól számítva egy évre a Budapest Coffee Festiválon indulva a brewers cup kategóriában aranyérmes lettem, ahol Ferenczi Attila, kollégám szintén nyert barista kategóriában, és azóta sem vagyunk hajlandóak errõl a szintrõl lejjebb adni.

- Hogyan sikerült megtartani a kollégákat, milyen hatással volt Önökre a pandémia helyzet?

- Be kellett zárnunk, vagyis egyértelmûen a bevételünk a nullára esett, a költségek pedig maradtak ugyanazon a szinten. Az egész történet úgy indult, hogy a 2020 márciusi zárásunk során a raktárban maradt körülbelül 100 kg specialty kávé. Ezzel az volt a gond, hogy másfél hónap a lejárati ideje, vagyis elkezd veszíteni a minõségébõl. Nem romlik meg, és nem lesz baja tõle az embernek, de egyszerûen az egyedi ízjegyek eltûnnek. Ott álltunk ezzel a rengeteg elsõ osztályú alapanyaggal, amelynek az ára is nagyon magas volt, és így jött az ötlet a kapszula gyártásra. Ennek elõnye, hogy benne a kávé eltart egy évig is, hiszen légmentesen le vannak zárva. Legyártattuk az elsõ adag kapszulát áprilisban, amely összesen 4 óra leforgása alatt el is fogyott. Majd rájöttünk, hogy ez egy jó irány lesz nekünk, ebbõl építkeztünk, és most ott tartunk, hogy van saját gépünk. Céges ajándékot is gyártunk vállalkozók részére, és most már rendezvényekre is kitelepülünk. Egyértelmûen megállapítható, hogy van igény a prémium minõségû kávékapszulákra.

Az elsõ pillanattól kezdve a kollégákkal csapatként mûködött együtt a tulajdonos     Fotó: Steamhouse Cafe

- Kibõvült a csapat, hogy gyártással is foglalkoznak?

- Nem, hiszen amikor bezártunk, és nem volt a baristáknak munkája, akkor õk voltak a webshop futárai, tehát azt a pénzt nem egy külsõs cégnek adtam, hanem a saját munkatársaimnak. Most az újranyitás után csökkentett nyitvatartással mûködünk, hiszen nincs értelme szombat délután és vasárnap is kinyitnunk. Kevesebb ideig vagyunk nyitva, így a fennmaradó idõt a kollégák a kapszulázással töltik. 

- Mik a további tervek, célok?

- Elég nagy nyüzsgés van körülöttünk szerencsére, de azért még vannak álmaink. Szeretnék még jobban fókuszálni a webshopra és országos kiszállítással mûködni. A kávézóval meg vagyunk elégedve, ha vissza is jönnek a külföldi vendégek, egy teljesen más világ lesz, ezért nem is szeretném már a konyhát és a reggeliztetést visszahozni. Igazából ez egy nagyon jó bemutató- és kóstoló hely a kapszuláknak. Aki megízleli, az általában vásárol is, ezért szeretnénk ezt az ágat fejleszteni. Fantasztikus érzéssel tölt el, hogy a zöldkávé rendeléstõl kezdve a pörkölésen és a kapszulázáson át a csomagolásig minden a mi kezünkben van. Abban biztos vagyok, hogy azt fogja a vendég inni, amit mi elképzeltünk, hogy innia kell.