- Kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer – szokták mondani a borral kapcsolatban. De azért gondolom illik valahol megállni?

- Tény, hogy az alkohol nagy mennyiségben sejtméreg, a korlátlan és mindennapos italozás természetesen senkinek sem ajánlható. A kulcs ehelyett a mértékletesség: egy kevés bor elkortyolgatása sok szempontból elõnyös a szervezetünk számára. Egyet biztosan kijelenthetünk a borral kapcsolatban, hogy néhány korty kifejezetten jó hatással lehet az egészségünkre. Hogy pontosan hol illik megállni? Nos, nõk és férfiak esetében is ajánlható, hogy a napi borfogyasztásuk semmiképpen ne lépje túl a két decit! Ez a mennyiség az, ami elegendõ ahhoz, hogy a pozitív egészségügyi hatások érvényesüljenek. Éppen ezért nem bánnám, ha az orvosok receptre felírnák…

- Melyik borfajta a legjobb akkor, ha az egészségünkre gondolunk?

- A legjobb hatást az egészségünkre a vörösbor gyakorolja. Nem csak a vérképzõdésben segít, a benne található antioxidánsok védik az érfalat. Egy nemrégiben megjelent tanulmány kimutatta, a vörösborban lévõ polifenolok hozzájárulnak a belekben élõ mikrobion, azaz a baktériumflóra sokszínûségéhez. Ezek az antioxidánsok táplálékkal látják el az emésztésünkben fontos szerepet játszó baktériumokat.

- A borfogyasztás egyfajta életstílus is. Egy borász miként issza a szõlõ nedûjét?

- Kétféleképpen: vagy szomjat oltok vele, vagy pedig egy ételhez kiválasztom a megfelelõ bort. Elsõ esetben ugyebár fröccsöt iszunk, míg utóbbinál már odafigyelünk a legapróbb részletekre, a kulináris élvezetekre is. Nem véletlen, hogy én mindig két borospohárral ülök az asztalhoz.

Bajor László szerint néhány korty bor kifejezetten jó hatással lehet az egészségünkre     Fotó: 10perc.hu

- Igaz az, hogy minél korosabb egy bor, annál jobb?

- Néhány bornak tényleg jót tesz az idõ, de abszolút nem írom alá, hogy a fenti mondás minden esetben igaz lenne. Gondoljon bele, például a rozékba… Ráadásul a piac sem fogadja örömmel az idõsebb évjáratokat, jelenleg az egy-két éves borok a menõk.

- Azzal sem ért egyet, amikor azt mondják, hogy a szekszárdi borvidék méltatlanul alul van értékelve a hazai borvidékek között?

- Ezzel bizonyos mértékben kénytelen vagyok egyetérteni, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésbé ismert, de ez sajnos a régi idõk öröksége. Korábban egyszerûen ki lett osztva, hogy mely területen milyen szõlõfajtát termesszenek, és milyen bort készítsenek belõle. Ide a kadarka és az óvörös jutott, és mire az itteni szakemberek észbe kaptak, egyszerûen lemaradtak a választásról, lemaradtak arról, hogy az itteni vidéknek a legjobb fajtát kiválasszák.

- Miért, mi lenne a legjobb a szekszárdi borvidéknek?

- Szerintem a kékfrankos és a merlot.

A szakember állítja, jelenleg az egy-két éves borok a menõk      Fotó: 10perc.hu

- Összetartó közösség a szekszárdi borásztársadalom?

- Ebben biztos lehet, itt a borászok összetartása példaértékû. Ha valamilyen kérdés, akár szakmai szinten felmerül, õszinte választ fog kapni, hisz a borászok között ezen a vidéken nincs szakmai féltékenység. Ha a mi vidékünkrõl ér el sikert egy bor, azt szinte közös sikernek érezzük. Persze egy dolog nagyon jellemzõ ránk: az a fajta turpisság, amivel értékesíteni tudjuk a minden szempontból minõségi borunkat.

- Mi jellemzõ egy borászra: saját termékét fogyasztja elsõsorban vagy másoknál találja meg az asztalra valót?

- Én a saját boromat iszom, de természetesen kíváncsi vagyok máséra is. Sokszor veszek részt borkostoláson, és nem titok, a vakkostolást szeretem a legjobban, amikor semmilyen külsõ tényezõ nem befolyásol a véleményem kialakításában. Noha nem erre utalt a kérdés, de ide tartozik, hogy minden borásznak egy igazán jellemzõ kiemelt bora van, míg a többi fajtát mindig mögé sorolja. Bárki kóstoltat, a kiemelt termék odakerül az asztalra.

- Az elmúlt idõszakban átvitt értelemben más is odakerült az asztalra, amire senki sem vágyott. Mennyire rázta meg a szakmát a jelenlegi egészségügyi helyzet?

- Nem titok, a borásztársadalom számára a jelenlegi helyzet egyenértékû azzal, hogy mindegyikünk a talpon maradásért küzd. A vendéglátás és a turizmus, azaz a két legfõbb felvásárló terület szinte eltûnt, hatalmas forgalomkiesést okozva ezzel. Sajnos ebbõl is kivettem a saját részem, hiszen a forgalmam negyven-ötven százalékra esett vissza.

A legjobb hatást az egészségünkre a vörösbor gyakorolja     Fotó: 10perc.hu

- A borászati szegmens is kapott mentõövet a nehézségeik áthidalására?

- Három megoldás közül választhattunk. Akinek szõlõje is van, nemcsak felvásárló, az élhetett az úgynevezett zöldszüret adta lehetõséggel. Ebben az esetben a még éretlen szõlõfürtöket le kellett szüretelni a földre, majd a leszüretelt terület nagysága után járt az állami támogatás. A másik lehetõség az úgynevezett krízislepárlás, amelynek keretein belül szintén pályázat útján kaptak a borászok lehetõséget arra, hogy a gyengébb minõségû boraikat leadhatták lepárlásra az államnak, amely annak alkoholtartamától függõen fizetett érte. A harmadik lehetõség pedig az, hogy a borász kevesebb szõlõt vesz a gazdától, így kevesebb lesz a bor és a veszteség. Valamennyi lehetõség átmeneti, mondhatnánk tûzoltás jellegû, de a semminél mindenképpen jobb, valamennyire segít a talpon maradásban.

- Általában a borászatok családi alapon, apáról fiúra vagy leányra szállnak. Ön örökhagyó vagy öröklõ ebben a mókuskerékben?

- Én vagyok az elsõ borász a családban, de ebben persze az édesapámnak is jelentõs része volt. Amikor 19 évesen elmentem tengerésznek, és 28 évesen világot járt tengerészként hazatértem, õ volt az, aki maga mellé vett, és velem együtt folytatta a kádármesterséget. 1983-tól hordókat gyártottunk, majd jött az ötlet, hogy a belevalóval is foglalkozzak. Én a szõlõvel nem foglalkozom, hanem felvásárolom azt a gazdáktól. Az elsõ saját boromat Balatonfüreden adtam el, itt kaptam érte elõször pénzt. Évrõl évre nõtt a boraim mennyisége, a csúcséveimben, ami 2012 és 2014 között volt, évente közel egymillió liter bort értékesítettem. Ma meg, mint már mondtam, a többi borászhoz hasonlóan a talpon maradásért küzdök.

A legfontosabbnak azt tartja Bajor László, hogy kreatív legyen a borász     Fotó: 10perc.hu

- Meddig még?

- Tény, 67 éves vagyok, eljön lassan, vagy nem is olyan lassan, hogy a borászat vezetését átadom a lányomnak, aki ugyan próbálkozott másfele is, de végül õ döntött a borászat mellett. Még mielõtt rákérdez, nem, nem furcsa ma már, ha egy nõ vezet egy borászatot, hiszen egyrészt egyre több a hölgy az ágazatban, másrészt állítom, sokszor bizony jobb az érzékszervi megállapításuk, mint a férfiaknak.

- Mi jelentheti a jövõt?

- A borászat jövõje az, ha lépést tud tartani a modernizációval. Újabb és modernebb gépeket szerez be, a legjobb kezelõszerekkel dolgozik. Nem olcsó, de ma már nélkülözhetetlen. Szerencsére itt is vannak pályázati lehetõségek, egyrészt a kedvezõ hitelek formájában, másrészt állami támogatást is el lehet nyerni, amikor egy-egy gép bekerülési árának a nettó ötven százalékát kifizeti az állam. De persze a legfontosabb, hogy kreatív legyen a borász. Egy jó címke vagy egy jól eltalált név is segít a piacon, ám manapság ez sem biztos, hogy elég. Jómagam például tengerészi múltamat nem megtagadva vettem egy 20 méteres hajót, amelyen nyolc-tíz személyre bortúrákat, borvacsorákat szervezünk majd, miközben akár a Duna deltáig is lehajózunk.