„A Napra egy pillanatra sem tudunk ránézni. Olyan vakító, mintha villamos ívhegesztés lángjába tekintenénk… Földünk azonban csodálatosan szép, különösképpen a tengerek, az óceánok, az erdõk hatalmas táblái, a hegycsúcsok és fehér hósapkáik. Azt hiszem, az egész világmindenségben nincs szebb bolygó a Földnél!” – foglalta össze élete nagy kalandját, a világ elsõ ûrsétáját a maga természetességével Leonov a szovjet állami televíziónak adott interjújában visszatértét követõen.

Amikor vállalta a feladatot, Leonov pontosan tudta, akár az életébe is kerülhet a „nagy kaland”, ugyanis a Voszhod-2 ûrhajónak viszont nem készült el idõben a katapultáló rendszere. Ám a Szovjetunió nem engedhette meg magának, hogy a NASA megelõzze a szovjet ûrprogramot, így a legendás ûrhajós szerint, nem személyes bátorságról volt szó a döntés meghozatalánál, hanem pontosan tudták Pavel Beljajev parancsnokkal együtt, mit vár el tõlük a haza és a kommunista párt.

1965. március 18-án Pavel Beljajev parancsnokkal és Alekszej Leonov ûrhajóssal útnak indult a Voszhod-2. A tervezett ûrsétára még aznap, a Föld elsõ megkerülését követõen sor került. Leonov az újfajta szkafanderbe öltözve elõbb kimászott a zsilipbe, majd azt követõen a fekete semmibe. Mindössze egy 5 méter hosszú köldökzsinór kapcsolta az ûrhajóhoz.

Leonov számára az elõzetes tervek összesen 12 percnyi kinn tartózkodást írtak elõ     Fotó: Collect Space

"Mély sötétség, mindenütt csillagok és elviselhetetlen fényességû Nap. Lefilmeztem a Kaukázust, a Krímet, a Volgát és a teljesen gömbölyû Földet. Azt hiszem azelõtt nem is tudtam igazán mit jelent az a szó "kerek", amíg nem láttam a Földet az ûrbõl. Egész idõ alatt Lenin mondata járt a fejemben: az univerzumnak nincs határa sem idõben, sem térben” – mesélte Leonov, aki pontosan hallotta a sisakja rádiójában, ahogy Beljajev jelentette: „Itt Almaz-1. Az ember kilépett a világûrbe…”

Leonov számára az elõzetes tervek összesen 12 percnyi kinn tartózkodást írtak elõ, aki a parancsnak megfelelõen pont 12 perccel a séta megkezdését követõen megkezdte a visszatérését a kabinba. Azaz, csak kezdte volna, ugyanis a szkafandert a belsõ nyomás úgy kifeszítette, hogy Leonov egyszerûen nem fért vissza a zsilipbe. Az ûrhajós ekkor a földi irányítás tudta és beleegyezése nélkül elkezdte leereszteni a nyomást a ruhájából, és szinte az utolsó pillanatban sikerült visszajutnia a zsilipbe, már-már elájult, amikor be tudta maga mögött zárni a zsilipkamra ajtaját.

Leonovot mindössze egy 5 méter hosszú köldökzsinór kapcsolta az ûrhajóhoz     Fotó: Flickr

A hazatérésbõl kis híján katasztrófa lett. A két ûrhajós többször rosszul lett – valahol szökött a levegõ az ûrhajóból –, majd egy feltörõ lángcsóva tönkretette azt a szenzort, ami a leszálláshoz a kabint navigálta. Noha Beljajev és Leonov minden erejét összeszedve átállt kézi irányításra, ám elvétették a fékezõ gyújtás idejét, így megközelítõleg kétezer kilométerrel tévesztették el a leszállásra kijelölt területet.

Így a kazahsztáni idõjárás helyett az urali tél fogadta a két ûrhajóst, akiket ráadásul a helikopteres keresõcsapatok nem is tudtak megközelíteni. Végül a harmadik nap sikerült gyalogos mentõakcióval kimenteni Beljajevet és Leonovot. Maga a történelmi ûrrepülés és ûrséta alig 26 órán át tartott, ugyanakkor a két ûrhajós a Földet éréstõl a bajkonuri ûrállomásra érkezéséig több mint 50 óra telt el.

A teljes cikket a moszkvater.com oldalon olvashatják el.