Száz is több üres sírt ástak frissen a hatalmas cserjésben, ami a Krasznopillyai katonai temetõben, a régi Dnyipro gumiabroncsgyár és az E50-es autópálya között Ukrajna negyedik legnagyobb városának déli peremén található. Amikor eljön az ideje és a háború jelenlegi állását nézve ez rövidesen eljön , akkor Dmitro Povorotnyij hadnagy, a dnyiproi katonai kórház lelkésze kíséri utolsó útjára az esesetteket. És akkor az egyre erõsödõ ellentámadás miatt a már megásott sírokat zászlókkal leterített koporsók töltik majd meg.
Dmitro Povorotnyij egyike annak a 160 papnak, aki tábori lelkészként teljesít szolgálatot az ukrán hadseregben. Az emberek felét már itt temettem el mondta a pap The Guardian stábjának. Majd szomorúan végignézi a sok száz ha nem ezer sírt jelzõ fakereszteket, óriási koszorúkat és a szél által lengetett sárga-kék zászlókat.
A halál nem kérdez, nem nézi, ki mennyi idõt kapott eddig a Földön. Az egyik katona, akinek legutóbb adták meg a végtisztességet, a 21 éves Dmitro Komarnyickij volt, aki június 5-én Ukrajna ellentámadásának második napján esett el a környéken duló csatában.
Povorotnyi elismeri, hogy katonai lelkésznek lenni súlyos teher. Régi barátait küldi csatába egy-egy közös imát követõen. De a poklok poklát élte át akkor is, amikor egy tavaly júliusban, az oroszok által megszállt donyecki Olejnyivka börtönben halt meg, de a katona holttestét mindössze két héttel ezelõtt adták vissza egy csere keretében.
Az egyre erõsödõ ellentámadás miatt a már megásott sírokat zászlókkal leterített koporsók töltik majd meg Fotó: The Guardian/Ed Ram
Zajlik, egyre nagyobb erõvel zajlik Ukrajna ellentámadása Dnyipro keleti és déli részén, ahol a részleges katonai sikerek sem tudják elfeledtetni az emberi tragédiákat. Megteszem a kötelességemet, ha temetni kell a hazáért elhunyt hõsöket közölte Povorotnyi, aki nemrég 10 lelkésztársával kéthetes kiképzésen volt Angliában.
Két hétig úgy hívtak, hogy Sir mesélte nevetve, majd elkomorodva folytatta. Megtanultuk természetesen, miként lássuk el tanácsokkal a katonákat, miként támogassuk lelkileg a családokat. De arra is kiképzést kaptunk, miként illeszkedjünk a hierarchiába, hogyan dolgozzunk együtt a katonákkal és a parancsnokokkal.
Különösnek tûnhet, ha egy pap az élet szentségének híveként a katonaságot akarja támogatni. De Povorotnyi hisz az igazságos háború koncepciójában. A hitem miatt nem tudok fegyvert fogni, de minden más módon ott vagyok és mindent megteszek a hazámért. Mindig elmagyarázom katonáinknak, hogy mi a különbség a gyilkos és a hazáját védõ katona között - fogalmazott a hadnagy.
Katonai lelkésznek lenni súlyos teher, hiszen régi barátait küldi csatába egy-egy közös imát követõen Fotó: The Guardian/Ed Ram
A gyilkos bandita azt csinál, amit akar. Akkor lõ, amikor akar, öl, amikor akar, rabol, amikor akar. De a katonának van chartája: hogyan és mikor használjon fegyvert. A katonaság egy szolgálat a hazáért. Povorotnyij szerint a Biblia azt mondja: "Aki karddal öl, azt karddal ölik meg." Most Ukrajna fegyveres erõi testesítik meg azt a kardot, amely lesújt.
Nem érez lelki rokonságot az orosz oldal lelkészeivel, miközben felsorolja azokat a városokat, ahol állítólag háborús bûnöket követtek el megszálló csapatok.
Nincs okom Istent hibáztatni azért, amit az oroszok Bucsában, Izjumban, Mariupolban és Nova Kahovkában tettek. Vajon mit mondtak azok a lelkészek a katonáiknak, akik ártatlan civileket mészároltak le teszi fel a kérdést a hadnagy.
Povorotnyi elárulta, soha nem kérdõjelezte meg hitét, még a legnehezebb idõkben sem. De sejteti szerepének belsõ vívódásait. Mi papok is gyónunk egymásnak. Mindegyikünknek megvannak a maga nehézségei és spirituális jelentõségû problémái. Ugyanazokat a módszereket használjuk katonáink lelki megmentésére, és ugyanazokat a módszereket használjuk önmagunk megmentésére közölte a katonai lelkész.
