Eléggé sajátságos helyzetbe kerültek az ukrán Kupjanszk lakói, ugyanis a tavaly február 24-én kitört orosz-ukrán háború eddigi több mint egy éve alatt immár harmadszor söpör át a gyilkos öldöklés a városon. Az ukrán kormány és a katonai vezetés néhány nappal azelõtt ugyanis elrendelték a településen élõ civilek evakuálását.

A The Guardian stábja még az újabb orosz ostrom elõtt jutott be a városba, ahol az emberek meglehetõs nyugalommal fogadták, hogy otthonukat ismételten romba dönti a háború. Irina Viktorivna meleg ételt oszt az embereknek a szomszédai segítségével a kelet-ukrajnai város havas utcájában felállított bakaasztalról. A kínálat a kilátásokhoz képest egészen elfogadható: zabkása, húsgombóc és káposztasaláta.

A háttérzajt ezúttal is az orosz tüzérség adja, melyre az ukránok felelnek. Van olyan idõszak, amikor percenként 4-5 robbanás is hallatszik a városban. Szerencsére egyelõre nem a városka a fõ célpont, ám több, „vélhetõen eltévedt” rakéta azért bevágódik a házak közé. Egy ilyen bombatámadás nemrég megölt egy 63 éves férfit, valamint megrongált egy óvodát és a tûzoltóállomást.

A sorban ott áll a 60 éves Natalia Ivanivna kiszolgálásra várva, télikabátban és sálba bugyolálva, és egy bottal a kezében. Noha lett volna lehetõsége elhagyni a várost, mégis úgy döntött, mégis marad. Hátha képes lesz megóvnia a házát a fosztogatástól.

Ivanivna tart attól, hogy Kupjanszk is úgy jár, mint Bahmut vagy Vuledar, melyek romhalmazzá váltok az oroszok ostromától. Miközben errõl beszélt, Viktorivna közbevágott, és megrovóan rászólt: „Ne légy pesszimista!” Persze mindketten tudják, szeretett városukat egy éven belül harmadszor fenyegeti a „teljes elmúlás”.

Irina Viktorivna meleg ételt oszt az embereknek     Fotó: The Guardian/Peter Beaumont

Hiszen a háború, az orosz agresszió harmadik napján, 2022. február 27-én már orosz zászló lengett a város központjában, amit aztán az emberek szerint vegyes érzelmeket kiváltó, hét hónapos megszállás követett. Szeptemberben aztán a városlakók nagy örömére az ukránok kemény harcok árán visszafoglalták Kupjanszkot, kiûzték az oroszokat, ám a felszabadulásnak komoly ára volt: a fél város romba dõlt.

És most a város még épen maradt részei válhatnak semmissé, miután február közepétõl ismét fordult a hadihelyzet, és újfent az oroszok közelednek Kupjanszkhoz. Több S300-as rakéta húzott el a város felett, az emberek szerint az orosz tüzérség ismét közelebb került a településhez és az ukrán védõvonalhoz.

A stábot a házába invitáló Viktorivna elárulta, azóta nem dolgozik hivatalosan, amióta tavaly szeptemberben lebombázták a kórházat. A megszállás alatt végig a városban maradt.

„Emlékszem, a háború elsõ napján, február 24-én a húgom felhívott, hogy megkérdezze, mit csinálok. Láttam Putyin beszédét, és azt hittem, hogy blöfföl. Ezért mondtam a húgomnak, hogy szendvicseket készítek a gyerekeknek, és rövidesen viszem õket iskolába. Erre annyit válaszolt, a háború már elkezdõdött. Igaza volt, három nap múlva, már az utcákon lehetett hallani az orosz tankok csikorgó hangját” – mesélte a 45 éves ápolónõ.

Viktorivna hiszi, hogy az ukrán hadsereg végül legyõzi az agresszor oroszokat     Fotó: The Guardian/Peter Beaumont

A megszállás alatt folyamatosan dolgozott, többnyire egy Covid osztályon. Aztán amikor szeptember 9-én lövöldözést és robbanásokat hallott, kirohant az utcára. Ezúttal is tankokat látott, ám ezek már ukránok voltak. „Nem tudom elmondani, mit éreztem. Hatalmas szikla gördült le a szívemrõl” – emlékezett vissza a felszabadulás elsõ perceire. Most Kupjanszk ismét veszélyben van, és az emberek félnek.

Visszatért az ételosztáshoz, ahol éppen az 55 éves Szvetlana Talalajenko a 22 éves lányával, Violettával egy furgonnal áll, amibe a holmijain kívül még a kutyáját is bepakolta. Õ már másodszor menekül, hiszen Kupjanszkba a korábban szintén megszállt Harkivból érkezett.

„Több erõszakot már nem tudok végigszenvedni. Megint jönnek a rakéták, becsapódnak a bombák, ráadásul a visszatérõ oroszoktól senki sem remélhet kegyelmet” – állította Szvetlana, aki nem indul az újabb útra egyedül, hiszen több család is követi õt.

Az egyik szomszédja, Natalia Rjabukina még maradt, így vállalta, hogy naponta megeteti a Kupjanszkban hátrahagyott kutyákat, és szemmel tartja a család házakat, hogy ha egyszer véget ér a szenvedés, a visszatérõk ne a kifosztott házakat találják majd a városban. Persze tudja mindenki, erre nagyon kevés, vagy inkább semmi esély nem mutatkozik, hiszen a fosztogatók ellen semmit sem tehetnek ebben a helyzetben.

„Sok barátom elment. De én most úgy döntöttem, szeretnék maradni. Húsz év munkáját nem hagyhatom itt a házam. De azt megígérem, ha romba döntik, akkor én is elmegyek” – mondta Rjabukina.

Az egyre erõsödõ félelem ellenére Kupianszkban folytatódik a normális élet. Noha a város határában már lõnek, a belvárosban sorban álltak az emberek a bankautomatánál, vásárolni mentek és a buszmegállókban várakoztak. 300 méterre onnan egy Vitalij nevû férfi szárított halat és palackozott sört árult. Holott nem messze a bódéjától bomba csapódott az óvoda kertjébe.

A folyamatos lövöldözés ellenére az emberek a megállóban a buszra várnak és vásárolni indulnak a belvárosba     Fotó: The Guardian/Peter Beaumont

Andrij Besedin, Kupjanszk polgármestere hivatalában beszélt a katonai helyzetrõl, szerinte bármivel próbálkoznak az oroszok, az ukrán hadsereg ellenáll nekik és a helyén marad. Ugyanakkor azt nehezen fogadja el, hogy folyamatosan lövik a civil infrastruktúrát.

„Az ágyúzás egyre növekszik, és egyre több az áldozat, ezért most a gyermekek és a fogyatékkal élõk evakuálására összpontosítunk. Reméltük, hogy az õsz után elmúlik a veszély, és más felszabadult városokhoz hasonlóan elkezdhetjük az újjáépítést. De Kupjanszkot sajnos nem kerüli el a háború, és a civileknek addig kell elhagyniuk a várost, amíg katonáink teljesen visszaszorítják az oroszokat” – közölte a polgármester.

Persze, így is bõven vannak olyanok, akik nem hagyják el Kupjanszkot. Még ezekben a nehéz pillanatokban sem. „Optimista vagyok. Nem hiszem, hogy visszafoglalhatják a városunkat. Nem, nem és nem. Megállítják õket a katonáink, aztán ha kell, egészen Szahalinig üldözik majd õket” – közölte harciasan Viktorivna.