Valahol Ukrajnában, a háború immár sokadik napján. Az orosz rakéták miatt ismét légiriadót rendeltek el abban a nyugat-ukrajnai fogolytáborban is, ahova kivételes engedélyekkel jutott be a BBC stábja. Ez egyike annak a megközelítõleg 50 tábornak, ahol õrzik a fogságba esett orosz katonákat és velük szövetségben harcoló zsoldosokat.
Az ukrán légvédelem szüntelen rakétázása hallatszott a távolból, miközben a stáb annak ellenére megfigyelte, miként keres magának menedéket több tucat fogoly az orosz támadás elõl, hogy a genfi egyezmény tiltja a hadifoglyok nyilvános bemutatását. Megbecsülik, igaz keményen tartják a foglyaikat az ukránok, ugyanis Kijev számára kulcsfontosságú, hogy folytatódjanak a fogolycserék a szembenálló felek között.
Ukrajna éppen ebben a hónapban közölte, hogy eddig 1762 férfi és nõ szabadon bocsátását biztosította a fogolycsere keretében. Ezek rendkívül érzékeny mûveletek, amelyek megszervezése gyakran hónapokig tart. Most is mindenhova õrök kísérik a stáb tagjait, és a jelenlétükben a BBC újságírója beszélgethetett pár fogollyal, aki hajlandó volt nyilatkozni.
A legtöbben szóba álltak a riporterrel, ám eltakarták az arcukat, hogy senki se ismerhesse fel õket. Hogy mennyire õszinték voltak a foglyok válaszai az õrök jelenlétében, nem tudni, ugyanis, amióta tavaly novemberben az ENSZ emberi jogi jelentése mindkét fél által elkövetett visszaélésekrõl, kínzásról és rossz bánásmódról rántotta le a leplet a foglyokkal folytatott interjúk alapján.
A foglyok, akiket nem akadályoz a sérülésük, dolgoznak. Egy kis gyártósor segítségével kerti bútorkészleteket raktak össze Fotó: BBC/James Waterhouse
Mindenesetre az õrök igyekeztek a szebbik arcukat mutatni, és a stáb elõtt arról beszéltek, itt jól bánnak a foglyokkal. Tény, egyik megszólaló sem mert ennek ellentmondani Volt olyan, aki csak három napja érkezett, és Szoledárnál esett fogságba. Róla kiderült, a Wagner zsoldosa. Egy másik még tavaly, december 29-én került ukrán kézre a luhanszki régióban.
Remélem, hogy kicserélnek, és nem kell visszamennem a hadseregbe" mondta utóbbi katona.
Miért? Van más választásod, ha hazajutsz?
Van néhány ötletem Visszajöhetnék akár ide is, ha önként megadom magam."
A tábor ezen részlegének elhagyásakor világossá vált a stáb számára, hogy a foglyok fele megsebesült. Néhányuknak be volt kötözve a keze vagy a lába. Mások erõs sántítással mozogtak. Egy fiatal férfi elsírta magát, amikor elmesélte, hogyan veszítette el a lábát egy gránátrobbanás során.
Táplálónak tûnik az ebéd, bár sok európai étteremben nem kerülhetne fel az étlapra Fotó: BBC/James Waterhouse
Azok a foglyok, akiket nem akadályoz a sérülésük, dolgoznak. Egy kis gyártósor segítségével kerti bútorkészleteket raktak össze. Dolgoztak, valamennyien lehajtott fejjel. Nehogy az arcuk látszódjon. Egy helyi cég szerzõdtette õket erre a munkára, és a foglyok cserébe egy kevés pénzt kapnak, amit a legtöbben cigarettára és édességre költenek.
Mondjuk választási lehetõségük nem volt, a legtöbb hadifogoly ilyen munkára kényszerül. Egyedül csak az orosz tiszteknek volt választásuk, a stáb nem sokkal találkozott a riport alatt.
Ebédidõben a foglyokat a legfelsõ emeleten lévõ ideiglenes étkezdébe vonultatták be. Az ablakon át jól látja mindegyikük, hogy odakint egy hatalmas ukrán zászló lobogott a hideg szélben. Gyorsan és csendben ettek, majd az étkezés végén felálltak, és egyszerre mondták ukránul: Köszönöm az ebédet!"
Az itteni fogvatartottak ukrán nyelvû tévét néznek, köztük dokumentumfilmeket az ukrán történelemrõl és Mariupol városáról, amelyet az orosz ostrom és hónapokig tartó bombázás szinte a földdel tett egyenlõvé. Innen is szabadultak ki foglyok, amikor korábban Mariupol védõit cserélték el orosz hadifoglyokra.
Oroszországban élõ családjaik gyakran ezekbõl a hívásokból tudják meg, hogy férjeik vagy fiaik ukrán fogságba kerültek Fotó: BBC/James Waterhouse
Az õrök szerint a rabok kéthetente egyszer hazatelefonálhatnak. Oroszországban élõ családjaik gyakran ezekbõl a hívásokból tudják meg, hogy férjeik vagy fiaik ukrán fogságba kerültek. De legalább élnek! Az egyik fogoly éppen az édesanyjával beszélt.
Hol vagy? A fél várost megkérdeztem, hátha tud rólad valaki valamit! mondta az édesanya.
Anya, várj. Fogságban vagyok, többet nem mondhatok.
A rohadt ukránokkal? kérdezte az anya, majd sírva fakadt.
Igen, anya. Ne beszélj hangosan. A legfontosabb, hogy élek és egészséges vagyok válaszolt a fogoly, miközben az õr ott állt fölötte és rezzenéstelen arccal hallgatta a beszélgetést.
A foglyok hívásai közül néhányat nem fogadtak, így õk abban reménykedtek, hogy két hét múlva egy újabb esélyt kapnak arra, hogy legalább telefonon beszélhessenek szeretteikkel. Mert ez egyben esélyt adhat egy jövõbeni fogolycserére.
