A lebomlás biológiai folyamata, amely az önellátás egy részét képezi. Azaz a növényi hulladékból tápláló trágyát hozunk létre, amely segítségével késõbb fogyasztható növényeket termesztünk.
- Találjuk meg a komposztálónak legmegfelelõbb helyet a kertben! Ha lehet, a konyha közelében legyen, hogy az ételmaradékokat is könnyen oda tudjuk tenni!
- Fontos, hogy a komposztálót vízszintes, jó vízelvezetésû területen alakítsuk ki!
- Újrahasznosított anyagokból készítsük a komposztálót. Ez lehet_ tégla, kõ deszka vagy mûanyag! Egy régi mûanyag vödör kiváló: vágjuk ki az alját, nyomjuk a talajba, és készítsünk rá egy fedelet
- Ha téglából vagy fából készítjük a komposztálót, négyoldalas legyen. Érdemes egy méter magasra, és felül nyitottra készíteni. Amire fa fedelet tegyünk. Az egyik oldala mobil legyen, hogy az elkészült komposztot könnyen ki tudjuk szedni a kertre.
- Mindenképpen árnyékos helyre tegyük, mert a napon gyorsan kiszárad.
A megérett komposzt hasonló, mint a virágföld Fotó: freepik.com
A komposztálóba tartozik a kerti hulladék, a fû, a növények szárai, a levelek, a zöldség darabok, de a tavi iszapot is bele lehet tenni. Mindent próbáljunk feldarabolva beletenni. Üveget és papírt soha nem szabad rá tenni. Az apróra vágott gallyakat, leveleket, a lenyírt sövényt, a fûnyesedéket, a gyomnövényeket és nyugodtan bele tehetjük. Próbáljunk meg azonos mennyiségû magas- és alacsony nedvességtartalmú hulladékot tenni rá. Magas nedvességtartalmúak a gyümölcsök, zöldségfélék, szárazabb növényi hulladék például a lehullott, elszáradt lomb és a gallyak. A beteg növényi részeket soha ne tegyük a komposztálóba.
A megérett komposzt hasonló, mint a virágföld, amiért több ezer forintot adnak évente a kiskerttulajdonosok. Ha van magas ágyásunk, abba is belekeverhetjük, a zöldségek hozamán meg fog látszódni!
