A magyar szabadságért és függetlenségért kiálló nemzet – illetve annak jelentõs többsége – bízott a forradalom gyõzelmében, hitt a Szovjetunió szavában még akkor is, amikor Moszkvában, Pekingben vagy a keleti tömb más fõvárosaiban már döntöttek a magyarok sorsáról – írta meg a moszkvater.com portál.

A Kremlben egyre többen a fegyveres beavatkozás mellett tették le a voksukat. Az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a testvéri pártok támogatják a szovjet intervenciót. És amikor Dulles amerikai külügyminiszter október 30-án hivatalos jegyzéket küldött Moszkvának, miszerint az Egyesült Államok nem tekinti potenciális katonai szövetségesének a kelet-európai államokat, megpecsételõdött a magyar forradalom sorsa.

A szovjet vezetés – noha tárgyalásokat folytatott a magyar politikai vezetéssel – október 30-án eldöntötte, egy új, mindent elsöprõ katonai hadmûvelettel elsöpri a magyar forradalmat. Ez lett a Forgószél (Vihr) hadmûvelet, melyet Mamszurov altábornagy tervezett meg. November 2-án a Magyarországon állomásozó öt szovjet hadosztály mellé további fõleg közép-ázsiai katonákból álló tizenkettõ vonult be.

November 3-án éjfélre a szovjet csapatok teljesen körbekerítették Budapestet. A hadmûveletet november 3-án éjfélkor a Mennydörgés (Grom) jelszóra indították meg. November 4-én hajnalban az ország egész területén megindult a mindent elsöprõ szovjet támadás.

A fõvárosban a felkelõk fokozatosan felvették a harcot a támadókkal      Fotó: Wikipedia/Fortepan

Mindenhol körülvették a Magyar Néphadsereg laktanyáit, helyõrségeit, és ahol nem adták meg magukat az elsõ felszólításra, ott azonnali tûzcsapás volt a reakció. Elfoglalták az összes repülõteret, a Budapestre és az osztrák határhoz vezetõ útvonalak stratégiai pontjait.

A Budapestért folyó csatát a Budaörsi úti laktanya megtámadásával kezdték, hamarosan valódi háborús helyzet alakult ki, és a kora reggeli órákban már a város szinte minden kerületében a szovjet ágyúk és harckocsilövések robaja hallatszott. Vidéken a Vörös Hadsereg – Dunapentelét (a mai Dunaújvárost), Veszprémet és Pécset leszámítva – nem ütközött jelentõs ellenállásba.

Ugyanakkor a fõvárosban a felkelõk fokozatosan felvették a harcot a támadókkal. Óbudán és Csepelen a nemzetõrök álltak ellen a szovjet támadóknak, Soroksárnál, a Jászberényi úton, a Kõbányai úton, a Csajkovszkij parknál pedig a hivatásos katonák kerültek szembe a szovjetekkel.

A legerõsebb fegyveres ellenállás a város ipari övezeteiben bontakozott ki, ezek ellen a szovjet hadvezetés egyidejûleg vetett be légicsapást és erõs tüzérségi támadást. Legtovább Csepelen és Újpesten álltak ellent a felkelõk. November 11-ére a szovjetek gyakorlatilag megtörték a fegyveres ellenállást az országban. A Forgószél végleg elsodorta egy kis nép szabadságharcát…