Ki ne olvasta volna, amikor Józsi, a beszélõ sertés páratlan karriert futott a magyar mezõgazdaságban. Vagy azt, amikor H. Kovács éppen sokadik történetét mesélte el a 8888-as kocsma törzsközönségének, miközben megitta a napi fejadagját, a tömbházmestert: háromszor három deci bor, három deci szódával, mindez jól összerázva.

Õ volt az az ember, akinél jobban, fanyarabb humorral, iróniával, teljesen átélhetõ szóképekkel senki sem írta le a gulyáskommunizmus Magyarországát: a "tiéd a gyár, magadnak építed", vagyis a melósok jelentõs része hazalopott a közösbõl mindent, amit tudott.

Nos, H. Kovács immár odaát meséli, hogy az 50-es években vezetõ állást töltött be az Angol Parkban, hiszen õ vezette a hullámvasútat. Igen, Moldova György szombaton otthonában, családi körben elhunyt. "Tiszta és rettenthetetlen szellemét megõrizzük, írásai, hite, elvhûsége velünk marad és mindannyiunkkal, akik õt olvassuk" - írta lánya az apja halálát közlõ közleményben.

Korai elbeszéléseinek kedvelt témája a külváros világa volt, késõbbi regényeiben morális hevület fûtötte hõsök mondják ki erkölcsi ítéletét. Feldolgozott történelmi témákat is, szatíráiban és aforizmaköteteiben a társadalmi fonákságokat és a közélet romlottságát ostorozta.

A legnagyobb sikert talán riportregényei és szociográfiai jellegû írásai aratták, melyekhez szívós oknyomozó munkával gyûjtötte az anyagot, olykor hónapokat töltve az adott területen. Sokan a volt rendszer kritikusát látták benne, mások - fõként utólag - úgy vélekednek, hogy annak inkább kiszolgálója volt.

Moldova soha semmilyen politikai pártnak nem volt tagja, baloldali rokonszenvét azonban soha nem titkolta. Nagy vihart kavart például Kádár Jánosról írott munkája, hevesen tagadta az egykori pártfõtitkár bûneit, akit "proletár szentnek" is nevezett.

De mindez már a múlt. Ám könyvei, írásai megmaradnak, mint örökkévalóság….