Lidice lett a meghatározó élmény, a második világháborús csehszlovák történelem nagy, hõsies jelképe. A kis falu tragikus története sosem múló fájdalom a csehek lelkében, akik mindig is azt hangsúlyozták, hogy Csehszlovákia volt a náci agresszió elsõ igazi áldozata, amit 1938-39-ben néhány politikai döntéssel egyszerûen eltûntettek a térképrõl.
Egy biztos, a cseh ellenállás számára a birodalmi helytartóhelyettes, Reinhard Heydrich, a cseh részek valódi ura, ideális célpontnak bizonyult, hogy a likvidálásával olyan tettet hajtsanak végre, amire a világ felfigyel. Ám arra õk sem számíthattak, hogy a német megtorlás összességében 1500 áldozatot követelt majd, és Lidicében elrettentésül agyonlõttek 198 férfit, míg 195 asszonyt és 98 gyereket elhurcoltak koncentrációs táborokba.
A cseh partizánok 1942. május 27-én egy hajtûkanyarban nyitottak tüzet a Prága környéki szállásáról irodájába tartó Heydrich nyitott kocsijára, majd kézigránátot dobtak rá. A támadás következtében a birodalmi helytartó június 4-én belehalt sérüléseibe Fotó: Bundesarchív
De miért pont ezt a települést szemelték ki a nácik? Nos, a falucska lakóinak számonkérése eredetileg
Horst Böhmétõl, a Kladno ipari városában székelõ cseh- és morvaországi SD-vezetõtõl származott 1945-ben Karl-Hermann Frankot végezték ki az áldozatók családtagjainak jelenlétében, mint aki elrendelte a mészárlást , aki meg volt arról gyõzõdve, hogy a merénylõkhöz igenis köze van Lidicének.
Holott a lakosság abszolút nem foglalkozott a politikával, a világban zajló eseményekkel, csak élte mindennapi életét, ráadásul a legtöbbjük azt sem tudta, ki az a Reinhard Heydrich. Sõt, arról sem volt tudomásuk, hogy az SS-Obergruppenführer elleni merénylet végrehajtói, Jan Kubi és Jozef Gabèík kicsodák egyáltalán.
Lidicében elrettentésül agyonlõttek 198 férfit, míg 195 asszonyt és 98 gyereket elhurcoltak koncentrációs táborokba Fotó: wikipedia
A Heydrich elleni merényletet a brit titkosszolgálat kezdte el megszervezni. A hosszas elõkészítést követõen a cseh partizánok 1942. május 27-én egy hajtûkanyarban nyitottak tüzet a Prága környéki szállásáról irodájába tartó Heydrich nyitott kocsijára, majd kézigránátot dobtak rá. A támadás következtében a birodalmi helytartó június 4-én belehalt sérüléseibe.
Hitler dührohamot kapott Heydrich halálhírétõl, és azonnal elrendelte, hogy aki segít a tetteseknek a szökésben, vagy csak valamilyen tudomása van a kilétükrõl, és mindezt nem jelenti, azt a családjával együtt agyon kell lõni. Már a merénylet másnapján, 1942. május 28-án a fekete egyenruhás SS- és Gestapo ügynökök géppel írt névlistákat lobogtatva.
Kordonnal körülvették a falut, és megkezdték a házkutatást, majd kis idõ múltán letartóztattak nyolc férfit és hét nõt a Stribny és a Horak családokból, akiket késõbb senki nem látott viszont. Ekkor úgy tûnt, a nácik bosszúhadjáratának vége. Hatalmasat tévedtek, ugyanis az egyik merényletben részt vevõ partizán egy napig a faluban bujkált, és ez Böhme tudomására jutott.
A lidicei áldozatok emlékmûve Fotó: wikipedia
És ez lett a falu halálos ítélete, június 9-én Heydrich berlini állami temetésének napján este egy osztagnyi biztonsági rendõr Max Rostock SS-Haupsturmführer vezetésével visszatért. A kis település lakóit arra utasították, hogy irataikkal, ruhákkal és háromnapi élelemmel felszerelkezve gyülekezzenek a fõtéren, majd szétválasztották a férfiakat, a nõket és a gyerekeket. Másnap pedig végrehajtották a Führer parancsát, gondosan ügyelve arra, hogy senki se menekülhessen el. Lidicét földig lerombolták és teljesen felégették.
A nácik még az emlékét is el akarták törölni a falunak, így a következõ napokban a telekkönyvi kivonatból a község nevét is eltávolították. Ennek ellenére a mészárlásnak volt utóélete is. Egyrészt 1946-ban a falut újból felépítették, és a település azóta is a náci rémtettek jelképe. Másrészt a háború után 17 gyermeket találtak meg különbözõ német családoknál, és õket visszajuttatták a rokonaikhoz.
Harmadrészt kiderült, hogy Lidice egyetlen férfi lakója életben maradt, de õ is csak azért, mert azon a bizonyos, június 10-i napon éppen börtönbüntetését töltötte. A mészárlás után fél évvel késõbb szabadult, ekkor tudta meg, már nincs hova és nincs kihez hazamennie...
A teljes cikket elolvashatja a moszkvater.com portálon.
