Pünkösd ünnepét ülte a török megszállta Buda keresztény lakossága 1578. május 19-én. Nagy volt a szárazság azon a tavaszon, a föld jó ideje nem látott esõt, így nyilván mindenki megörült, amikor délután sötét felhõk gyülekeztek az égen, éjjel pedig dörgés, villámlás kíséretében megérkezett a zápor. Éjfél körül viszont olyan robbanás hasított az éjszakába, amilyen mennydörgés nem produkálhat: valószínûleg villám csapott a Zsigmond palotája elõtt álló toronyba, és felrobbant az ott tárolt hatalmas mennyiségû puskapor.
Szamosközy István krónikája szerint egy hosszabb ideje tartó szárazság utáni viharban történt a szerencsétlenség, és a felrobbant toronynak czímertorony volt a neve. A robbanás erejét az egykorú leírások úgy jellemzik, hogy néhány nehezebb ágyút is a Dunába vetett, az ott található hidat is szétrombolta, de még a messzebb fekvõ Rákos-mezõre is sûrû por szállt.
Szamosközy István krónikája szerint egy hosszabb ideje tartó szárazság utáni viharban történt a szerencsétlenség, és a felrobbant toronynak czímertorony volt a neve Fotó: wikipedia
Vala egy torony az várba Zsigmond palotája mellett, kinek Címer torony volt neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ez tornyot éjfélkor megütötte az mennykû. Nagy fényességgel jött az kû alá, mint egy lámpás; ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala. Az Szent István tornya és palotája és temploma és az Csonka torony megmaradtának. Igen sok keresztyén rab volt az Csonka toronyban, ötszázig való, harmincnégyet vesztett az kû bennek, kik az torony tetein aláhullottak olvasható Szamosközy István krónikájában.
Az áldozatok számáról eltérõ feljegyzések vannak. A velencei követ 2000, az egri püspök 5000, Gyulaffy Lestár már 6000 halottról ír, mégis a kisebb számok tekinthetõk hitelesnek. Szamosközy így ír: az török azt mondja, hogy csak fizetett nép tizenkét száz veszett akkor. Az áldozatok számának alacsonyabb voltát támasztja alá az a tény is, hogy az 1686. július 22-i hasonló robbanáskor 1500 halottról tudunk.
Szokollu Musztafa pasa selyemzsinórt kapott a szultántól, s bár lázadni próbált a halálos ítélet ellen, 1578. szeptember 30-án kivégezték Fotó: wikipedia
A helyreállítási munkákat közel kétezer ember végezte, közöttük 200 kõmûves. A munkák finanszírozására különadót vetettek ki. A robbanást követõen bár a helyreállításért mindent megtett, Szokollu Musztafa pasa selyemzsinórt kapott a szultántól, s bár lázadni próbált a halálos ítélet ellen, 1578. szeptember 30-án kivégezték.
A selyemzsinór volt a török uralkodó osztály halálos ítélete: megfojtották, mert elõkelõk vérét tilos volt ontani. A végrehajtásért egy külön tiszt, a kapudzsi basi felelt, õ kapta meg a szultántól a parancsot. Felkereste az elítéltet, és közölte vele a döntést. Fellebbezésnek, halasztásnak helye nem volt, de az áldozatnak joga volt végrendelkezni, és ha épp jelen voltak a rokonai, tõlük elbúcsúzhatott. Ezután a kapudzsi basi kihirdette az ítéletet, az errõl szóló okiratot az elítélt fejére tette. Ezután két segítõje látott munkához: egy két oldalról meghúzható hurkot helyeztek az elítélt nyakába, és ketten kétfelé húzva megfojtották.
