Ezen a napon a katolikus egyház szigorú böjtöt kér a hívektõl, a 18 és 60 év közöttiek legfeljebb háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodniuk kell. A hívek ezzel fejezik ki szeretetüket Jézus iránt.

Ez az egyetlen nap az évben, amikor nem mutatnak be szentmisét, mert maga az örök fõpap, Jézus Krisztus az áldozat a kereszt oltárán. Nagypénteken az esti szertartást megelõzi a délutáni keresztútjárás. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, és biztosítja a hívõket arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hogy nagypénteket követi a feltámadás, a jó, a szeretet gyõzedelmeskedik a gonosz, a gyûlölet felett.

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, amikor Jézus elítélésére, megkínzására, halálára és temetésére emlékeznek a keresztények    Fotó: katolikus.ma

A nagypénteki szertartás három fõ részbõl áll: az igeliturgiából, a kereszt elõtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap a vértanúságra utaló, piros színû miseruhában, némán vonul az oltárhoz, majd leborul elõtte, mellyel az önmagát kiüresítõ, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

Az ige liturgiájában felolvassák vagy eléneklik a passiót, Jézus szenvedéstörténetét. A szentbeszéd és a hívek könyörgése után következik a kereszt elõtti hódolat. A szertartás a miatyánk és az Isten báránya elmondása után az áldozással fejezõdik be.