Vajon ki jönne rá arra, kirõl is szól e cikk, ha csak annyit árulunk el róla, hogy 1993-ban párbajra hívta Vojislav Seseljet, a szerbiai ultranacionalista mozgalom vezetõjét. Azt javasolta, hogy Belgrád szívében, délben és olyan fegyverrel legyen az összecsapás, amelyet Seselj választ. Seselj elutasította ezt az ajánlatot, mondván, hogy nem akarja, hogy egy mûvész meggyilkolásával is vádolják.
Ha mindehhez hozzáadjuk azt, hogy fõhõsünk a térség egyik kultikus figurája, és talán nem véletlen az, hogy szinte az összes filmje vihart kavart és támadták minden oldalról, valószínûleg már sokan a homlokukra csapnak. Bizony, jól gondolják, a fent említett kihívó nem más, mint az egységes délszláv állam egyik legnagyobb híve, a Balkán talán leghíresebb filmrendezõje, Emir Kusturica. Aki 1954. november 24-én, bosnyákként látta meg a napvilágot Szarajevóban
Sokan Kustának becézték, õ sokak szemében a filmrendezõ, forgatókönyvíró, színész, producer, zenész és zeneszerzõ egyszerre. Alkotásait a legjelentõsebb fesztiválokon díjazták, Cannes-ban például kétszer is elnyerte az Arany Pálmát: 1985-ben A papa szolgálati útra ment címû filmjével, majd 1995-ben a meglehetõsen nagy visszhangot váltott ki az Underground-dal. Utóbbit egyesek remekmûnek, mások viszont Slobodan Miloeviæ rendszerét tisztára mosó propagandafilmnek értékelték.
Az Undergound miatt Kusturica egy ideig kiesett a nyugati világ és a közönség kegyeibõl, mert a rendezõt megvádolták azzal, hogy a film a Milosevic-rendszer propaganda anyaga
Valamennyi alkotását képtelenség lenne felidézni, így azokat választottuk ki, amelyek mindenképpen fordulópontot jelentettek a pályafutásában. Kusturica nevét mindjárt elsõ mozifilmje, az 1981-ben bemutatott Emlékszel Dolly Bellre? nemzetközileg ismertté tette. A filmdráma fõhõse, Dino az 1960-as évek Szarajevójában él egy szükséglakásban szüleivel és testvéreivel. Az apa vakbuzgó kommunista, fiait is ennek szellemében próbálja nevelni, ám Dinót az eszméknél sokkal jobban érdekli egyik haverja szépséges barátnõje, Dolly Bell A film a Velencei filmfesztivál nagydíjasa lett.
A délszláv háború kitörése kis híján kerékbe törte ígéretes pályafutását. Volt olyan alkotása az 1993-ban bemutatott Arizonai álmodozók olyan színészek vállaltak szerepet az alkotásban, mint Johnny Depp, Faye Dunaway vagy Jerry Lewis , amelyet azért támadtak, mert bosnyák származásúként nem reagált a hazájában zajló eseményekre, sõt, még az állásfoglalást is kerülte. Ám ez még semmi volt ahhoz képest, amilyen véleményeket az Underground váltott ki a világból. Szakmailag mindenki elismerte, ám mivel magát az alkotást a Miloeviæ-rezsim finanszírozta, így a demokrácia megtestesítõjét alakító nyugaton, majd egyre szélesebb körben Kusturica a filmnek köszönhetõen egy idõre kiesett a moziközönség kegyeibõl.
A Macska-jaj talán a legszerethetõbb filmje Emir Kusturicának
Mindezt talán Magyarországon az egyik legismertebb filmjével, az 1998-as Macska-jaj címû produkciójával oldotta fel. Erre már senki sem tudott rosszat mondani, ez az alkotás ismét egy szeretnivaló, hamisítatlan Kusturica-film, amely a napi politikától távol, újra szeretett cigányainak világában játszódik. Volt ebben a mozifilmben minden, amiért a közönség egycsapásra ismét imádni kezdte Kusturicát: fára aggatott fúvószenekar, tölgyfatuskóban bujkáló menyasszony, jégbe fagyasztott nagyapa feltámadása, disznó által felzabált Trabant
A teljes cikket a moszkvater.com oldalon olvashatják el.
