A korábbi felszámolási szabályozás alapján az átadó és az átvevõ munkáltató egyetemlegesen felelt az átszállást megelõzõen esedékessé vált munkavállalói követelésért, ha a munkavállaló az igényét az átszállást követõ egy éven belül érvényesíti. Ehhez képest az új rendelet szerint az átvevõvel szemben azok a munkaviszonyból eredõ követelések érvényesíthetõk, amelyek az átszállást követõen keletkeztek.

Azok a munkaviszonyból eredõ követelések, amelyek az átvétel idõpontját megelõzõen keletkeztek, nem szállnak át az átvevõ munkáltatóra. Az új kormányrendelet szerint a folyamatban lévõ eljárásokra is érvényes az új szabályozás.

A Napi.hu megkeresésére Pajor Dávid felszámolási kérdésekkel foglalkozó ügyvéd elmondta: nyilván nehéz megjósolni minden friss jogszabály gyakorlati hatásait, azonban a változtatás önmagában nem tûnik problematikusnak a munkavállalók szempontjából, továbbá gazdaságilag racionálisnak tûnik.

Fontos továbbá, hogy nem a felszámolási eljárás általános szabályai változnak, hanem csak a veszélyhelyzet idejére vonatkozó különös eljárási szabályok. A kiindulási alap, hogy mostantól csak az átvételt követõen keletkezõ kötelezettségekért felel az átvevõ a munkavállalókkal szemben.

Külön eljárás nélkül juthatnak a munkavállalók a munkabér jellegû követeléseikhez a felszámolás keretében      Fotó: Pixabay

Az ügyvéd szerint gazdaságilag alátámasztható, hogy a tevékenységet (és a foglalkoztatást) folytató gazdasági társaságot indulástól ne terheljék az adós kötelezettségei. Az átvett munkavállalók követelése nem enyészik el. A tevékenység folytatására a veszélyhelyzet alatt lehetõség van arra, hogy azt ne az adós gazdasági társaság, hanem általa alapított másik társaság végezze, amelyhez a tõkét, eszközöket és a munkaerõt az adós társaság biztosítja.

A gazdálkodás eredménye végsõ soron az adós felszámolásába folyik be, ahol a munkaviszonyból fakadó követelések a zálogjoggal biztosítottak után, a felszámolási költségek között kerülnek kielégítésre. Ezzel ráadásul külön eljárás nélkül juthatnak a munkavállalók a munkabér jellegû követeléseikhez a felszámolás keretében.

Ennek idõbelisége persze nagyban függ attól, hogy az átvevõ és a tevékenységet folytató gazdaság mikor és milyen idõközönként tartozik majd az elért eredményét alapítója - az adós - részére osztalékként kifizetni.

Pajor Dávid szerint ebben a körben alapvetõen az a kérdés, hogy a tevékenységet tovább folytató átvevõ társaság mennyi idõnként, illetve milyen feltételekkel fogja gazdálkodásának eredményét felszámolásba osztalékként befizetni. Ez utóbbi az átvevõ társaság alapítójának - a felszámolón keresztül az adósnak - a döntésén múlik.