Sokakat foglalkoztat az a téma, miként lehet azt elérni, hogy egy ledolgozott élet után idõs korában anyagi jólétben élhessen. Az egyértelmû hogy az állam által biztosított nyugdíj erre kevés. Vajon miként érhetjük el azt, hogy megoldást találjunk erre a kérdésre. Nos, a bankmonitor.hu szakértõi segítségével összeállítottuk, hogy miként tornászhassuk fel idõs korunkra a tartalékainkat.

Az Államkincstár 2019-es statisztikái szerint a magyar nyugdíjasok átlagosan 35 évnyi szolgálati idõvel rendelkeztek, ennek következtében pedig havonta kb. 142 000 forintos nyugdíjban részesültek. Ez is jól mutatja, hogy idõs korunkban nem feltétlenül számíthatunk majd arra, hogy egy ledolgozott élet után az állam tisztes megélhetést biztosít nekünk.

Az állami nyugdíj megállapításának szempontjából a két legfontosabb tényezõ, hogy az adott igénylõ mekkora átlagos jövedelemmel rendelkezett élete során, és hogy milyen hosszú szolgálati idõt tud felmutatni. Alapvetõen azok számíthatnak jó nyugdíjra, akik sokáig dolgoztak, és ezalatt sok járulékot fizettek be a nyugdíjkasszába.

Idõs korunkban nem feltétlenül számíthatunk majd arra, hogy egy ledolgozott élet után az állam tisztes megélhetést biztosít nekünk    Fotó: freepik.com

Az egyik legsúlyosabb hiba megfeledkezni a valorizációs szorzók jelentõségérõl: aki szerencsés évben vonul vissza, õ jóval több nyugdíjat kaphat, mint azonos életpályával rendelkezõ, de máskor nyugdíjba vonuló kortársai. A veszteség elkerülése érdekében elengedhetetlen, hogy már aktív éveinkben is figyelemmel kísérjük az ezt meghatározó gazdasági folyamatok alakulását.

Az igazolt szolgálati idõnek ugyanis csak az egész években mérhetõ részét veszik figyelembe, tehát az induló nyugdíjunk szempontjából 38 év és 11 hónapnyi jogviszony ugyanannyinak minõsül, mintha csak 38 évet tudnánk felmutatni. Ilyen élethelyzetben érdemes megszerezni plusz egy hónapnyi szolgálati idõt, hiszen ezáltal a magasabb nyugdíjszorzós kategóriába kerülhetünk.

Nem titok, hogy a jelenlegi folyó finanszírozású állami nyugdíjrendszer egyre kevésbé fenntartható. Csak úgy tudjuk bebiztosítani a saját idõskori anyagi helyzetünket, ha rendelkezünk egy privát nyugdíjcélú megtakarítással. Ezáltal az állami nyugdíjon felül más jövedelemforrásra is támaszkodhatunk, és nem leszünk kiszolgáltatva a tõlünk független folyamatoknak. Mint például az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP) a nyugdíj-elõtakarékossági számla (NYESZ), illetve a nyugdíjbiztosítás.

A nyugdíjproblémát az állam is felismerte, ezért évi 20%-os mértékû adóvisszatérítéssel támogatja mindazokat a megtakarítókat, akik a fenti konstrukciók valamelyikével rendelkeznek. A támogatás az új befizetésekre vonatkozik, és nem haladhatja meg az évi 100-150 000 forintot. Továbbá csak azok jogosultak rá, akik fizetnek személyi jövedelemadót, tehát például a katás egyéni vállalkozók számára alapesetben nem elérhetõ ez a lehetõség.

Csak úgy tudjuk bebiztosítani a saját idõskori anyagi helyzetünket, ha rendelkezünk egy privát nyugdíjcélú megtakarítással     Fotó: freepik.com

Aki idõ elõtt pénzt akar kivenni ezekrõl a számlákról, õ súlyos adófizetési kötelezettségekkel szembesülhet, például a kapott állami támogatást is vissza kell fizetni. De mindazok, akik teljesítik az idõbeli kikötéseket, õk nyugdíjas éveikben majd adómentesen felvehetik a befizetett tõkéjüket, a kapott adójóváírásokat és az elért hozamokat is.

Mindhárom fentebb tárgyalt nyugdíjcélú megtakarítás esetében van arra lehetõség, hogy a befektetõ alkalmi jelleggel plusz befizetéseket eszközöljön a rendszeres havi befizetésein felül. A szerzõdéskötés során ez a kérdés gyakran felmerül, hiszen bárkinek adódhat olyan élethelyzete, amikor képes egy-egy nagyobb összeget is hozzátenni a megtakarításához. Fontos, hogy az évek múlásával se feledkezzünk meg errõl, és alkalomadtán használjuk ki a lehetõséget!