A pár hete szabadon engedett Herczeg Zoltán jelenleg házi õrizetben, nyomkövetõvel a lábán várja sorsának alakulását. Ahogy azt az RTL Fókusz címû magazinjának elmondta, csupán hétfõnként 9-11 óra között hagyhatja el belvárosi otthonát vásárlás vagy ügyintézés céljából.

A fentmaradó idõben a lakásában, a körfolyosón vagy a tetõn tartózkodhat. A kereskedelmi csatorna mûsorkészítõit beengedte az otthonába, a stábnak adott exkluzív interjújában pedig elmesélte, mennyire szégyelli magát azért, amit a családjának okozott.

„A legjobban a szüleim és a barátnõm miatt féltem, hogy õk hogyan dolgozzák ezt fel. Magam miatt nem aggódtam, mert pontosan tudtam, hogy kibírom. Édesanyámnak vidéken lehajtott fejjel kellett járnia, amikor kiderült, hogy az õ fia, akire borzalmasan büszke volt, bajba keveredett. Nem mehetett kihúzott gerinccel, csak lehajtott fejjel, mert szégyellte magát, ahogyan én is” – állította a divatguru.

Egy füzetbe írni és rajzolni kezdett      Fotó: RTL Fókusz

Herczeg a börtönben hamar elhatározta, hogy ha ezeket a megpróbáltatásokat kibírja a kapcsolatuk, akkor az egész életét Mariannal éli le. „Ez a nõ mindent bebizonyított nekem. Nincs kérdés, kivel akarom az életemet leélni. Rettenetesen szégyelltem magam, olyannyira, hogy bõgtem. Nem szégyellem egy ország elõtt bevallani, hogy kétszer-háromszor elsírtam magam a pszichológus elõtt” – ismerte el Herczeg.

A letartóztatása alatt az egyik nevelõtiszt a zárkájában hagyott egy tollat, ami megváltás volt számára. Egy füzetbe írni és rajzolni kezdett.  Új ruhákat, úgynevezett börtönkollekciót tervezett, a ruhamárkájának szögesdrótos logót készített a zárkaszámával, órákon át rajzolt, verseket írt a szerelmének, illetve négyszáz oldalt írt tele a benti tapasztalatairól, érzéseirõl.

Sokat változott az utóbbi idõben, megtanulta értékelni az életét     Fotó: MTVA

A börtönben voltak gyilkosok, szexuális bûnözõk, adócsalók, kemény bûnözõk, de õt kiemelt helyen tartották fogva, egy tizenkét négyzetméteres zárkán osztozott két másik férfivel, akikkel jó viszonyt alakított ki, és – egyetlen atrocitást leszámítva – senki nem szólt be neki, nem bántották.

„Ott leginkább kussolni volt jogunk, de én ezt elfogadtam, mert a rács rosszabbik oldalára kerültem, tudtam, hogy kuss a nevem. Nagyon naturális körülmények vannak, ülhetsz egész nap a semmi közepén...” – fogalmazott a divattervezõ.

Úgy érzi, sokat változott az utóbbi idõben, megtanulta értékelni az életét, hiszen bent nem volt nagy a mozgástere. Mindössze kéthetente járhatott le a „spájzba” vásárolni, orvosi vizsgálatra mehetett, illetve napi egy órát sétálhatott.