Suhajda Szilárd hazai háttércsapatának közleményébõl kiderül, hogy a hegymászó körülbelül 8780 méteren, a Hillary-lépcsõ aljában van. Az õt észlelõ csapat elmondta: ruházata alapján egyértelmûen beazonosítható volt. Amikor elhaladtak mellette, életjeleket mutatott, de fagyási sérülések nyomai és a magashegyi agyödéma jelei látszottak rajta.

Az M4Sport legfrissebb információi szerint Suhajda magyarországi csapata megpróbált egy kínai holttesttel lefelé tartó, másik csapatot visszaküldeni a magyar mászóért, azonban mire létrejött köztük a kapcsolat, a mentõcsapat valamennyi tagja a 3-as tábor alatt tartózkodott, így senki nem vállalta, hogy elindul visszafelé Suhajdáért.

A háttércsapat megállapodott a Szilárd alaptábori hátterét biztosító nepáli ügynökséggel abban, hogy 26-án megkísérelnek helikopterrel felrepülni olyan magasságba, ahonnan láthatják a hegymászót. Ezzel egy idõben három serpát elindítanak Szilárdért, akik optimális esetben már a ma késõi órákban felérhetnek hozzá.

A hegymászó körülbelül 8780 méteren, a Hillary-lépcsõ aljában van, az õt észlelõ csapat elmondta: ruházata alapján egyértelmûen beazonosítható volt     Fotó: Facebook/Suhajda Szilárd

Hogy miért mondják sokan, hogy szinte csoda kell ahhoz, hogy megmeneküljön a magyar hegymászó? Nos, azért, mert az emberi test a tengerszinthez alkalmazkodott, ahol a levegõ nyomása 1 atmoszféra (101 325 Pa), és a levegõ 21 százaléka oxigén (O2). Ilyen viszonyokhoz alkalmazkodtak a tüdõbõl a test szerveibe oxigént szállító hemoglobinmolekulák a vérben.

Csakhogy a magassággal együtt ritkuló levegõben az oxigéntartalom is csökken, méghozzá exponenciálisan, olyannyira, hogy a Mount Everest 5300 méter magasan fekvõ alaptáborában már csak feleakkora a légnyomás és az oxigén, mint idelenn, a világ legmagasabb csúcsán pedig mindössze a harmada – írta az Index.

A szervezet pedig szó szerint levegõ (oxigén) után kapkod, mire a vér besûrûsödik, a szív pedig turbó üzemmódra kapcsol, hogy növelni tudja az oxigéntranszportot a sejtek felé. Nem sokan bírják az efféle megterheléseket. Becslések szerint az emberek egynegyede már 2500 méteres magassághoz is nehezen tud alkalmazkodni, és fellép náluk a magaslati betegség.

Szinte csoda kell ahhoz, hogy megmeneküljön a magyar hegymászó     Fotó: Facebook/Suhajda Szilárd

Jön a fejfájás és a szédülés, a test elgyengül, az erek kitágulnak, a szív pedig egyre gyorsabban ver, hogy oxigénhez juttathassa a szervezetet. Súlyos esetben az ítélõképesség is elveszhet, és az ájulás sem ritka, de akár még kóma és halál is elõfordulhat.

Ahogy haladunk felfelé, és ahogy egyre gyorsabban csökken az oxigénszint, úgy durvulhatnak a tünetek. Az orvostudomány az extrém magas zóna alsó határának nevezi az 5500 méteres szintet, ahol (ahogyan egyeseknél alacsonyabban is) megnõ az agyödéma (high altitude cerebral edema) és a tüdõvizenyõ (high altitude pulmonary edema) kockázata.

Beszámolók szerint 8000 méter feletti magasságban szinte képtelenség aludni, és leáll az emésztés, a tüdõ- vagy agyödéma kockázata pedig az egekbe szökik. Ha mégsem következik be, gyengül az ítélõképesség (aminek rossz döntések a következményei), és bármikor jöhet az eszméletvesztés. A halál szinte mindennapos 8000 méter felett, a legtöbb magashegyi hegymászó is ebben a zónában leli halálát.