Már javában dúlt a II. világháború, amikor a rengeteg borzalmat tartalmazó hírek közül egy olyan tömeggyilkosságra derült fény, ami a valójában mutatta meg, milyen is a kommunista diktatúra, milyen is a sztálini Szovjetunió.

Éppen 79 évvel ezelõtt, 1943. április 13-án a berlini rádió nyilvánosságra hozta a katyñi tömegsírok felfedezését, a szovjet Belügyi Népbiztonság, azaz az NKVD által legyilkolt lengyel hadifogoly katonatisztek holttesteivel.

A világ sokkot kapott, a szovjetek tiltakoztak, és azt állították, hogy a foglyokat valójában a nácik végezték ki 1941 nyarán. Álláspontjuk mellett 1990-ig kitartottak, ám az akkor még létezõ Szovjetunió végül elismerte, hogy a sztálini vezetést terheli a felelõsség a mészárlásért.

A katyñi vérengzés néven ismert tömeggyilkosságot az SzK(b)P Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott döntését végrehajtva követték el az NKVD egységei a Szovjetunió területén lévõ hadifogolytáborokban raboskodó lengyel – részben tartalékos – tisztek és fõtisztek ellen. Az áldozatok számát nehéz pontosan megmondani, de a legtöbb becslés szerint 22 és 23 ezer közé tehetõ az áldozatok száma.

A katyñi áldozatok között egy parancsnok, két tábornok, 24 ezredes, 79 alezredes, 258 õrnagy, 654 százados, 7 tábori lelkész, 300 orvos, 20 egyetemi tanár, több száz ügyvéd, mérnök és tanár mellett több mint száz író és újságíró, valamint 200 pilóta is volt.

Kijelenthetõ, hogy Katyn esszenciálisan jelenítette és jeleníti meg a kommunizmus minden barbarizmusát, embertelenségét és tisztességtelenségét. És különösen fontos ma megemlékeznünk az áldozatokról, amikor a jelenleg zajló orosz-ukrán háborúban egy ukrán kisvárosban, Bucsában többszáz embert mészároltak le. És az oroszok – mint a történelem folyamán annyiszor – tagadnak! Mint Katyn esetében is tették...

Az eredeti cikket elolvashatja a moszkvater.com portálon.