Sokáig még otthon, a falak között is félve lehetett kimondani azt a dátumot, hogy 1956. október 23-a, ugyanis a kommunista diktatúra történelemhamisítói mindig is ellenforradalomnak, a magyar nép ellen törõ fasiszták fegyveres akciójának akarta beállítani az akkor történteket.

A valóság azonban nem maradhatott titokban, így a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben már nyíltan megemlékezhettünk azokról a hõsökrõl, akik szembeszálltak a kommunista diktatúrával és a szovjet megszállással.

A budapesti mûegyetemisták 1956. október 22-i nagygyûlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek akaratuk nyomatékosítására és a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritás kinyilvánítására.

1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdõdõ, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen    Fotó: MTVA

A követelések között szerepelt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, új kormány létrehozása Nagy Imre vezetésével, a magyar-szovjet kapcsolatok felülvizsgálata, általános, titkos, többpárti választások, teljes vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió.

A budapesti Petõfi-szobornál tartott október 23-i tüntetésen Rákosi- és Gerõ-ellenes jelszavak hangzottak el, a résztvevõk követelték a szovjet csapatok kivonását. A zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert, így lett a lyukas zászló a forradalom jelképe.

Aznap este Gerõ Ernõ, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) elsõ titkára – akit júliusban állítottak Rákosi helyére – rádióbeszédében a megmozdulást ellenségesnek, sovinisztának, nacionalistának minõsítette, és minden engedményt elutasított. A beszéd elhangzása után a békés tüntetés szinte órák alatt népfelkeléssé, majd – a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után – fegyveres szabadságharccá változott.

Október 25-én a Parlament elõtti Kossuth téren a környezõ épületekbõl az ÁVH katonái, míg a környezõ utcákból szovjet harckocsik nyitottak tüzet a tüntetõ tömegre, az áldozatok pontos száma nem ismert     Fotó: MTVA

Az esti és éjszakai órákban a fegyveres csoportok elfoglalták a Magyar Rádió és a pártlap, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a lakihegyi rádióadót, emellett több fegyverraktár, laktanya, rendõrõrs és üzem is a felkelõk kezére került. A Dózsa György úton, a mai Ötvenhatosok terén ledöntötték az elnyomás gyûlölt jelképét, a Sztálin-szobrot.

1956 október 24-én a Nyikita Hruscsov által küldött tankok reggelre megjelentek Budapest utcáin. A magyar felkelõk azonban szembeszálltak velük, és a laktanyákból szerezve fegyvert, illetve Molotov koktélokat készítve, megindították a szabadságharcot. A legfõbb budapesti felkelõ központok Széna tér, a Baross tér, a Corvin köz, a Mester utca és a Tûzoltó utca lettek! A forradalom és szabadságharc országos méretûvé vált, amikor a nagyobb városokban is tüntetések kezdõdtek.

A budapesti és vidéki tömegmegmozdulásokat véres atrocitások kísérték. Október 25-én a Parlament elõtti Kossuth téren a környezõ épületekbõl szovjet harckocsik nyitottak tüzet a tüntetõ tömegre, az áldozatok pontos száma nem ismert, de száznál többre tehetõ. Október 30-án Budapesten lincselésbe torkollott a Köztársaság téri pártszékház ostroma. Nagy Imre november 1-jén meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerzõdésbõl.

A forradalom a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott      Fotó: MTVA

A szovjet csapatok november 4-i beavatkozása után a budapesti utcai harcok, továbbá a salgótarjáni és az egri sortûz követelt számos halálos áldozatot. A szovjet katonai invázió követõen a hatalmat november 4-én Kádár János szovjetek által támogatott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya vette át, a fegyveres felkelõk utolsó csoportjainak ellenállását november 10-11. táján törte meg a szovjet túlerõ. Utoljára Csepel és Újpest esett el, vidéken pedig Dorog, Tatabánya, Pécs tartott ki legtovább. Ám november 11-re mindenütt vége lett a harcnak!

Az 1956-os események számos áldozatot követeltek. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti emberveszteség országosan 2652 halott (Budapesten 2045) volt, 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg, az országot mintegy 200 ezren hagyták el. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája halt meg, 51 pedig eltûnt.

A fegyveres felkelõk utolsó csoportjainak ellenállását november 11-én törte meg a szovjet túlerõ, utoljára Csepel és Újpest esett el      Fotó: Fortepan