Trianon…

Az újkori magyar történelem szitokszava, amit sosem feled a magyarság. Június 4-e az a nap, amit valamennyi magyar, aki a XX. vagy már a XXI. században élt, legalább egyszer elátkozott. Ez az a nap, ami alapvetõen határozta meg népünk sorsát a késõbbiekben. Családokat szakított szét, egy országot csonkított meg, és végérvényesen elültette a gyûlölet magvait a Kárpát-medence népei között.

Nem véletlenül lett ez a nap a nemzeti összetartozás napja. A magyar Országgyûlés által elfogadott 2010. évi XLV. törvény kimondta: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

A Nagy Imre-kormány minisztere, Bibó István nem véletlenül jelentette ki, semmi kétség, hogy Magyarországot igazságtalanság érte, s ez az igazságtalanság olyan természetû volt, amelybe jó lélekkel nehéz volt belenyugodni. A történész szerint a történeti Magyarország területi állományát az etnikai elv alapján bontották széjjel, ugyanakkor azonban ezt az etnikai elvet Magyarország terhére nyilvánvalóan megsértették.

Ugyanis a trianoni békeszerzõdés az elsõ világháborút lezáró Párizs környéki békeszerzõdések rendszerének részeként írta alá Magyarország, valamint a gyõztes antant szövetség országai, és a dokumentum az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt sok kis multinacionális államot hozott létre a birodalom helyett. Meghatározva azok és Magyarország határait.

Az I. világháború gyõztes nagyhatalmainak legfõbb célja az volt, hogy meggyengítsék a vesztes Németországot, és elzárja azt földrajzilag is a volt szövetségeseitõl. Ezért osztották fel a Monarchiát és az Oszmán Birodalmat, s ezért sújtották újabb területvesztéssel Bulgáriát, és tetemes jóvátételi szankciókkal mindahányat. Ugyanakkor a saját szövetségeseiket egyrészt azért erõsítették meg – Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia (akkor még Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) –, hogy feltartóztassák Szovjet-Oroszország és a bolsevizmus terjeszkedését.

Másrészt ezeket az országokat le akarták kötelezni maguk mellé, így találtak egy, az önálló államiságát most visszanyert, ám vesztes országot, Magyarországot, amelynek területeit feldarabolták. Ezzel hat szomszédos országot gyarapítottak a gyõztes nagyhatalmak, s ezzel az a különös helyzet állt elõ, hogy Magyarország lett Európa egyetlen egykori, történelmi önmagával határos országa.

A 14 részbõl, 364 cikkbõl és több függelékbõl álló szerzõdés elsõ része a Nemzetek Szövetségének (Népszövetség) egyezségokmányát tartalmazta, amely minden békeegyezményben helyet kapott. A békediktátum kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait, és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen.

A magyar haderõ létszámát 35 ezer fõben maximálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzet tartását, korlátozták a fegyvergyártást. Az országnak 1921. május 1-jétõl 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért (ennek összegét késõbb határozták meg), zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben Magyarországnak meg kellett adnia a gyõztes hatalmak számára a legnagyobb kedvezményt.

A békeszerzõdés betartását nemzetközi katonai ellenõrzõ bizottság felügyelte. A szerzõdés kimondta, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, s ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerrõl 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették.

A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala vármegye nyugati pereme, a Muraköz és baranyai háromszög a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva vármegyébõl kapott területeket.

„A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A trianoni szerzõdés az etnikai állapotokat, az 1910. évi népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, ennek fele összefüggõ tömbben a határok mentén”

Pedig eleinte nem Magyarország megbüntetése és feldarabolása volt a gyõztesek célja, ugyanis az antant nagyhatalmak elõször egy többnemzetiségû, konföderatív monarchiát képzeltek el a háború után   Fotó: wikipedia

A cseh, román és szerb államokhoz csatolt területekrõl mintegy 420 ezer magyar menekült a maradék Magyarországra. Sokan voltak közülük, akik nem maradhattak. Vagy egyszerûen kiutasították õket az utódállamokból, vagy lehetetlenné tették boldogulásukat, míg mások egyszerûen nem voltak hajlandók idegen állam polgáraiként élni a szülõföldjükön. Õket nevezzük rendkívül beszédes szóösszetétellel Trianon árváinak.

Zömében állami vagy vármegyei tisztviselõkrõl, hivatásos katonatisztekrõl, olyan állami alkalmazottakról van szó, mint a vasút vagy a posta tisztségviselõi. A magas szaktudást igénylõ területeken ideig-óráig megtartották a magyarokat, majd amikor már pótolni tudták õket – vagy az adott állam úgy gondolta, már megteheti – elbocsátották, és sokakat az ország elhagyására utasítottak.

Pedig eleinte nem Magyarország megbüntetése és feldarabolása volt a gyõztesek célja. Az antant nagyhatalmak elõször egy többnemzetiségû, konföderatív monarchiát képzeltek el a háború után. Ugyanakkor rájöttek arra, hogy az így megmaradó Ausztria-Magyarország továbbra is erõs szövetségese lehet a németeknek, ezért elvetették korábbi ötletüket.

Ezt erõsítette meg az Osztrák-Magyar Monarchia emigráns nemzetiségi politikusainak kongresszusa, amely 1918. április 8–10-én Rómában ülésezett. A pontot az i-re az amerikaiak május 29-i nyilatkozata tette fel, akik végleg szakítottak Woodrow Wilson elnök elképzelésével, miszerint õrizzék meg az Osztrák–Magyar Monarchia gazdasági és politikai egységét, és az Egyesült Államok mintájára az adott határokon belül, demokratikus elveken alapuló önkormányzattal rendelkezõ nemzetek szövetségévé szervezzék át a birodalmat.

Aki a teljes cikkre kíváncsi, az elolvashatja a moszkvater.com portálon.