Magyarországon már az 1500-as években is választottak ezen az ünnepen uralkodót, és bár a szólás úgy tartja, hogy a pünkösdi királyság rövid, azért a pár napos uralkodása igencsak eseménydúsan telik. A pünkösdi király hivatalos a falu minden mulatságába, ünnepségére hivatalos. Ugyanakkor a helyiek állják a számláját a kocsmában, és még a lovát és marháját is õrzik helyette. Persze ha kerékpárral megy, minthogy az elmúlt években ez már szokássá vált, szereznek ehhez is vagyonõrt! A jó borból többet is kell kóstolni.

Persze már a középkorban is tudták õseink, hogy a király mit sem ér asszony nélkül, így csakhamar kialakult a pünkösdi királyné megválasztásának szokása is. Nógrádban õk ketten és a falu fiatalsága házról házra jártak pünkösdkor, énekelnek, táncolnak, és remélik, hogy szívesen fogadják õket. Mindezért az ott lakók fizetnek, méghozzá étellel és itallal kínálják.

Öt lány járt házról házra, közülük a legkisebb volt a királyné, akit szépen felöltöztettek, és fölé baldachinszerûen kendõt tartottak    Fotó: kisjarasok.hu

A Dunántúlon nem ez a pünkösdölés, hanem a pünkösdi királynéjárás szokása terjedt el. Itt öt lány járt házról házra, közülük a legkisebb volt a királyné, akit szépen felöltöztettek, és fölé baldachinszerûen kendõt tartottak. Énekük végén felemelték a kis királynét, és azt kívánták a háziaknak, hogy a kenderük és kukoricájuk nõjön magasra. Ez most be is jöhet, hiszen napok óta esik! Ha nem fogadják õket szívesen, akkor a kis leány leguggolt, jelezve, hogy annak a gazdának ne legyen jó termése. Így gyakorlatilag rontást küld a házra.

A Délvidéken úgy tartják, hogyha ekkor jó idõ van, akkor jó bor lesz. A pünkösdi esõ viszont rosszat jelent. Fõleg azoknak a fiataloknak, akik egy másik pünkösdi szokásnak, a ladikázásnak akarnak hódolni. A legény ugyanis pünkösdkor díszes evezõt ajándékoz a kiválasztott lánynak, akivel aztán egy zöld ágakkal feldíszített csónakkal mennek ladikázni. A légyotthoz viszont javasolt a jó idõ, úgyhogy talán õk voltak, akik kitalálták, hogy pünkösdkor átok az esõ.