A nyári idõszámítás – melynek ötletét Benjamin Franklin vetette fel elõször, 1784-ben, a világítási költségek csökkentése érdekében – jelenleg a világ több mint száz országában egységesen elfogadott rendszer, amellyel a helyi idõt tavasztól egy órával elõre állítják a helyi idõzóna idejéhez képest. A rendszer lényege, hogy ha a lakosság szokásos ébrenléti ideje - általában a reggel hét és az este tíz óra közötti periódus - megközelítõen egybeesik a természetes világosság idejével, akkor kevesebb mesterséges megvilágításra, ezzel kevesebb energiára van szükség.

A Mavir Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. tájékoztatása szerint évek óta mérik és elemzik az óraátállítás körüli napok fogyasztási adatait. Ezekbõl úgy becsülhetõ, hogy az óraátállítással évente egy közepes, Eger méretû magyar város éves fogyasztásának megfelelõ mennyiségû áram spórolható meg. A megtakarítás pontos mértékét nem lehet meghatározni, ez akkor lenne lehetséges, ha a nyári idõszámításra áttéréskor minden évben ugyanolyan idõjárási, gazdasági körülmények lennének.

Az Európai Bizottság korábbi döntésének megfelelõen a tagállamok önállóan dönthetnek, hogy melyik idõzónát választják, a nyárit, vagy a csillagászatit. Akik az utóbbit választják, azok 2021. október 31-én visszaállítják majd az órákat, a többiek maradnak a nyári idõszámításnál. A világon elsõként 1916. április 30-án, a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia alkalmazta a nyári idõszámítást, részben az üzemanyag háborús célokra való megtakarítása érdekében, míg Európában 1996-tól egységesítették a rendszert.